A 17. századi Flandria virágzó régió volt. Az akkori spanyol Hollandia polgársága és nemessége lelkesedett a mesteri műalkotásokért. Az 1579-ben Antwerpenben született Frans Snyders céhének egyik legkeresettebb mestere volt. Egész életében ragaszkodott szülővárosához, és egy szinten volt korának egy másik zsenijével: Peter Paul Rubens.
Frans Snyders az állat-, vadász- és piaci jelenetek, valamint a pazar csendéletek festőjeként szerzett tekintélyes hírnevet. Apja egy borozót üzemeltetett, ahol főleg művészek fordultak meg, köztük talán a híres Brueghel családból származó MŰVÉSZ1 is. Snyders mindenesetre Brueghel tanítványa lett, és az ő műhelyében tanulta meg a festészet alapjait. Egy olaszországi utazás során portrékat tanulmányozott, és megismerkedett Tiziano remekműveivel. Visszatérve szülővárosába azonban Snyders elsősorban a csendélet- és állatfestészet felé fordult. Röviddel Margaretha de Vosszal kötött 1610-es házassága után kezdődött a Peter Paul Rubensszel való gyümölcsöző együttműködése. Segédkezett neki a Madrid melletti Torre della Parada királyi vadászpavilon díszítésében. Snyders Rubens tervei alapján festett, de aztán megszabadult a nagy mestertől, és maga is kereskedelmileg rendkívül sikeres művész lett. Frans Snyders Antwerpenben, a divatos Keizerstraatban lakott, és a Szent Lukács festőcéh vezetője lett.
A korai csendéletek azt mutatják, hogy igyekezett a vászonra vitt virágokat, gyümölcsöket, zöldségeket, kenyeret és serlegeket anyagiságukban megtévesztően valóságosan megörökíteni. Hamarosan vadásznyulak és más állatok is benépesítették vadászcsendéleteit. Logikusan azonban akkoriban elsősorban a vadászok által hajtott, élő állapotban lévő állatok érdekelték. Rendkívül drámai és dinamikusan ábrázolt például egy kutyás vaddisznóvadászatot vagy egy medvevadászatot. Az állatoknak nem volt esélyük, Snyders általában egy vadászjelenet drámai csúcspontját reprodukálta: azt a pillanatot, amikor a reménytelen helyzetben lévő állat még egyszer felemelkedik, miközben a kutyák beleharapnak. Nyugodtabbak és kimértebbek az étvágygerjesztően drapírozott piaci bódék, amelyeket Snyders szintén nagy aprólékossággal festett meg. Lógó fejű, döglött tollas szárnyasok randevúznak frissen fogott halakkal, és egy macska próbál ellopni valamit. A piaci nők élénk beszélgetést folytatnak a vásárlókkal korabeli, csipkegalléros ruhákban. A spanyol Hollandia barokk korszaka a szemünk előtt elevenedik meg. Frans Snyders akkoriban olyan híres volt, hogy Rubenshez hasonlóan ő sem érezte szükségét, hogy aláírja a képeit. Ezért is olyan nehéz ma műveinek hozzárendelése, mert számos tanítványa és segítője volt. De voltak utánzói is, mert a stílusa jövedelmező volt. Frans Snyders 1657-ben halt meg Antwerpenben, még életében az Anthony van Dyck ábrázolta: festőcéhének büszke, sikeres képviselője volt.
A 17. századi Flandria virágzó régió volt. Az akkori spanyol Hollandia polgársága és nemessége lelkesedett a mesteri műalkotásokért. Az 1579-ben Antwerpenben született Frans Snyders céhének egyik legkeresettebb mestere volt. Egész életében ragaszkodott szülővárosához, és egy szinten volt korának egy másik zsenijével: Peter Paul Rubens.
Frans Snyders az állat-, vadász- és piaci jelenetek, valamint a pazar csendéletek festőjeként szerzett tekintélyes hírnevet. Apja egy borozót üzemeltetett, ahol főleg művészek fordultak meg, köztük talán a híres Brueghel családból származó MŰVÉSZ1 is. Snyders mindenesetre Brueghel tanítványa lett, és az ő műhelyében tanulta meg a festészet alapjait. Egy olaszországi utazás során portrékat tanulmányozott, és megismerkedett Tiziano remekműveivel. Visszatérve szülővárosába azonban Snyders elsősorban a csendélet- és állatfestészet felé fordult. Röviddel Margaretha de Vosszal kötött 1610-es házassága után kezdődött a Peter Paul Rubensszel való gyümölcsöző együttműködése. Segédkezett neki a Madrid melletti Torre della Parada királyi vadászpavilon díszítésében. Snyders Rubens tervei alapján festett, de aztán megszabadult a nagy mestertől, és maga is kereskedelmileg rendkívül sikeres művész lett. Frans Snyders Antwerpenben, a divatos Keizerstraatban lakott, és a Szent Lukács festőcéh vezetője lett.
A korai csendéletek azt mutatják, hogy igyekezett a vászonra vitt virágokat, gyümölcsöket, zöldségeket, kenyeret és serlegeket anyagiságukban megtévesztően valóságosan megörökíteni. Hamarosan vadásznyulak és más állatok is benépesítették vadászcsendéleteit. Logikusan azonban akkoriban elsősorban a vadászok által hajtott, élő állapotban lévő állatok érdekelték. Rendkívül drámai és dinamikusan ábrázolt például egy kutyás vaddisznóvadászatot vagy egy medvevadászatot. Az állatoknak nem volt esélyük, Snyders általában egy vadászjelenet drámai csúcspontját reprodukálta: azt a pillanatot, amikor a reménytelen helyzetben lévő állat még egyszer felemelkedik, miközben a kutyák beleharapnak. Nyugodtabbak és kimértebbek az étvágygerjesztően drapírozott piaci bódék, amelyeket Snyders szintén nagy aprólékossággal festett meg. Lógó fejű, döglött tollas szárnyasok randevúznak frissen fogott halakkal, és egy macska próbál ellopni valamit. A piaci nők élénk beszélgetést folytatnak a vásárlókkal korabeli, csipkegalléros ruhákban. A spanyol Hollandia barokk korszaka a szemünk előtt elevenedik meg. Frans Snyders akkoriban olyan híres volt, hogy Rubenshez hasonlóan ő sem érezte szükségét, hogy aláírja a képeit. Ezért is olyan nehéz ma műveinek hozzárendelése, mert számos tanítványa és segítője volt. De voltak utánzói is, mert a stílusa jövedelmező volt. Frans Snyders 1657-ben halt meg Antwerpenben, még életében az Anthony van Dyck ábrázolta: festőcéhének büszke, sikeres képviselője volt.
Oldal 1 / 1