Ifjabb Frans Pourbus egy tekintélyes antwerpeni festőcsaládból származott. Apja azonos nevű műhelyében tanulta meg a szakma eszközeit, hogy az embereket kifejezően vászonra vigye. A brüsszeli udvar festőjeként sikerült nemzetközi hírnevet szereznie, mielőtt 1600-ban a mantovai herceg udvari festője lett, majd kilenc évvel később a francia királyi udvarba nevezték ki. Frans Pourbus most volt karrierje csúcsán.
A flamand művész korának gazdag és szép embereit festette. Az általa megformált személyek listája olyan, mint a leghatalmasabb európai uralkodóházak ki-ki névsora. Ügyfelei között volt a fiatal francia király, XIII. Lajos és húga, Erzsébet, a későbbi spanyol királynő is. Mindenekelőtt azonban édesanyjuk, a francia királynő és ideiglenes régens, Medici Mária, Európa egyik legszebb és legelbűvölőbb asszonya, akit többször is megörökített. Frans Pourbus szinte páratlan munkát végzett a királynők által viselt pazar szövetek ábrázolásában. Damaszt, selyem, csipke és brokát, általa festett, az ember szívesen megérintené. A finom hölgyek gyöngy fülbevalói és nyakláncai úgy csillognak, mintha valódiak lennének. Az ő idejében, a 16. század végén és a 17. század elején a finom hölgyek és urak pompásan keményített csipkefodrokban érezték jól magukat, amelyeket Pourbus olyan részletességgel helyezett a képbe, hogy az ember megérezte a bobin csipkekészítés művészetét. A mester tehát a trompe-l'oeil festészet korai képviselőjének tekinthető, amelynek célja az volt, hogy a néző szemét mintegy megtévessze, és elhitesse vele, hogy a valódi személy előtt áll pompás ruhájában.
Művészi érdeklődése azonban nemcsak az öltözködés és a pompa, hanem mindenekelőtt az ábrázoltak személyisége iránt mutatott érdeklődést. Lenyűgöző módon készített időtállóan érvényes portrékat, és bizonyára időnként hízelgett is ügyfeleinek azzal, hogy szebbnek festette őket, mint amilyenek valójában voltak. Örültek maguknak, és ma is rendkívüli módon örülnek! Az intelligenciát és a hatalmat is megfelelően színpadra állította. Pontos, szinte pszichologizáló fejtanulmányokban megfestett például három francia bírót, de méltóságteljesen ábrázolta a befolyásos diplomatát, Vigilius Ayttait is.
Korának leghíresebb portréfestője azonban vallási témákkal is foglalkozott, amelyeket a korai barokk szellemében pazarul állított színpadra. Így van Keresztelő János szinte színpadias prédikációja, és egy utolsó vacsora Krisztussal és tanítványaival, amely szinte földöntúli tisztasággal van átszőve. Frans Pourbus kétségtelenül korának festőfejedelme volt, aki 1622-ben, 50 éves korában, nagy megbecsülésben halt meg Párizsban. Barátjára, az ifjú MŰVÉSZTÁRS0-ra is gyönyörűen hatott köntösének pompás anyagisága és emberábrázolásainak lélekjelenléte.
Ifjabb Frans Pourbus egy tekintélyes antwerpeni festőcsaládból származott. Apja azonos nevű műhelyében tanulta meg a szakma eszközeit, hogy az embereket kifejezően vászonra vigye. A brüsszeli udvar festőjeként sikerült nemzetközi hírnevet szereznie, mielőtt 1600-ban a mantovai herceg udvari festője lett, majd kilenc évvel később a francia királyi udvarba nevezték ki. Frans Pourbus most volt karrierje csúcsán.
A flamand művész korának gazdag és szép embereit festette. Az általa megformált személyek listája olyan, mint a leghatalmasabb európai uralkodóházak ki-ki névsora. Ügyfelei között volt a fiatal francia király, XIII. Lajos és húga, Erzsébet, a későbbi spanyol királynő is. Mindenekelőtt azonban édesanyjuk, a francia királynő és ideiglenes régens, Medici Mária, Európa egyik legszebb és legelbűvölőbb asszonya, akit többször is megörökített. Frans Pourbus szinte páratlan munkát végzett a királynők által viselt pazar szövetek ábrázolásában. Damaszt, selyem, csipke és brokát, általa festett, az ember szívesen megérintené. A finom hölgyek gyöngy fülbevalói és nyakláncai úgy csillognak, mintha valódiak lennének. Az ő idejében, a 16. század végén és a 17. század elején a finom hölgyek és urak pompásan keményített csipkefodrokban érezték jól magukat, amelyeket Pourbus olyan részletességgel helyezett a képbe, hogy az ember megérezte a bobin csipkekészítés művészetét. A mester tehát a trompe-l'oeil festészet korai képviselőjének tekinthető, amelynek célja az volt, hogy a néző szemét mintegy megtévessze, és elhitesse vele, hogy a valódi személy előtt áll pompás ruhájában.
Művészi érdeklődése azonban nemcsak az öltözködés és a pompa, hanem mindenekelőtt az ábrázoltak személyisége iránt mutatott érdeklődést. Lenyűgöző módon készített időtállóan érvényes portrékat, és bizonyára időnként hízelgett is ügyfeleinek azzal, hogy szebbnek festette őket, mint amilyenek valójában voltak. Örültek maguknak, és ma is rendkívüli módon örülnek! Az intelligenciát és a hatalmat is megfelelően színpadra állította. Pontos, szinte pszichologizáló fejtanulmányokban megfestett például három francia bírót, de méltóságteljesen ábrázolta a befolyásos diplomatát, Vigilius Ayttait is.
Korának leghíresebb portréfestője azonban vallási témákkal is foglalkozott, amelyeket a korai barokk szellemében pazarul állított színpadra. Így van Keresztelő János szinte színpadias prédikációja, és egy utolsó vacsora Krisztussal és tanítványaival, amely szinte földöntúli tisztasággal van átszőve. Frans Pourbus kétségtelenül korának festőfejedelme volt, aki 1622-ben, 50 éves korában, nagy megbecsülésben halt meg Párizsban. Barátjára, az ifjú MŰVÉSZTÁRS0-ra is gyönyörűen hatott köntösének pompás anyagisága és emberábrázolásainak lélekjelenléte.
Oldal 1 / 1