Francesco Primaticcio, aki 1504. április 30-án született a nyüzsgő Bolognában, már korán tudta, hogy a művészet a hivatása. Szülővárosa szobrászainak és építészeinek köreiben mozgott, és elsajátította technikáikat és tudásukat. De a festészet volt az, ami megragadta a szívét, és arra késztette, hogy Raffaello tanítványától, Giulio Romano-tól tanuljon. A mantovai Palazzo del Te termeiben, ahol készségeit csiszolta, művészete kivirágzott.
1532-ben volt, amikor munkáira felfigyelt I. Ferenc francia király, aki rajongott az olasz kultúráért és művészetért. A király meghívta Primaticciót udvarába, Fontainebleau-ba, és a fiatal művész készséggel elfogadta ezt a meghívást. Rossóval, egy másik olasz művésszel együtt dolgozott a királyi palota díszítésén, és jelentősen hozzájárult a fontainebleau-i iskola fejlődéséhez, amely fontos szerepet játszott a manierizmus franciaországi elterjedésében.
Rosso 1540-ben bekövetkezett halála után, aki ekkoriban a fontainebleau-i munkákért felelt, ez a szerep Primaticcióra hárult. Ő éppen Rómába utazott, hogy antikvitásokat vásároljon és gipszöntvényeket készítsen híres szobrokról, amelyeket később Fontainebleau-ban újraöntettek. Visszatérése után megkezdte új feladatait, és a fontainebleau-i művészi tevékenység elérte a csúcspontját. Annak ellenére, hogy 1547-ben II. Henrik trónra lépésével megváltoztak a királyi preferenciák, aki más művészeket és rezidenciákat részesített előnyben, Primaticcio továbbra is aktív maradt Fontainebleau-ban. Most már arra is talált időt, hogy magánpatrónusoknak dolgozzon, és többek között a befolyásos Guise család számára is készített műveket.
II. Henrik 1559-ben bekövetkezett halála után Primaticcio visszatért a királyi udvar szolgálatába, ezúttal özvegy Medici Katalin királyné meghívására. Átvette a királyi épületek felügyelőjének szerepét, így ő felelt a királyi paloták tervezéséért és karbantartásáért. Francesco Primaticcio 1570-ben halt meg Párizsban, de művészi öröksége tovább él. A fontainebleau-i iskola társalapítójaként és a manierizmus fontos képviselőjeként kitörölhetetlen nyomot hagyott a művészet világában.
Francesco Primaticcio, aki 1504. április 30-án született a nyüzsgő Bolognában, már korán tudta, hogy a művészet a hivatása. Szülővárosa szobrászainak és építészeinek köreiben mozgott, és elsajátította technikáikat és tudásukat. De a festészet volt az, ami megragadta a szívét, és arra késztette, hogy Raffaello tanítványától, Giulio Romano-tól tanuljon. A mantovai Palazzo del Te termeiben, ahol készségeit csiszolta, művészete kivirágzott.
1532-ben volt, amikor munkáira felfigyelt I. Ferenc francia király, aki rajongott az olasz kultúráért és művészetért. A király meghívta Primaticciót udvarába, Fontainebleau-ba, és a fiatal művész készséggel elfogadta ezt a meghívást. Rossóval, egy másik olasz művésszel együtt dolgozott a királyi palota díszítésén, és jelentősen hozzájárult a fontainebleau-i iskola fejlődéséhez, amely fontos szerepet játszott a manierizmus franciaországi elterjedésében.
Rosso 1540-ben bekövetkezett halála után, aki ekkoriban a fontainebleau-i munkákért felelt, ez a szerep Primaticcióra hárult. Ő éppen Rómába utazott, hogy antikvitásokat vásároljon és gipszöntvényeket készítsen híres szobrokról, amelyeket később Fontainebleau-ban újraöntettek. Visszatérése után megkezdte új feladatait, és a fontainebleau-i művészi tevékenység elérte a csúcspontját. Annak ellenére, hogy 1547-ben II. Henrik trónra lépésével megváltoztak a királyi preferenciák, aki más művészeket és rezidenciákat részesített előnyben, Primaticcio továbbra is aktív maradt Fontainebleau-ban. Most már arra is talált időt, hogy magánpatrónusoknak dolgozzon, és többek között a befolyásos Guise család számára is készített műveket.
II. Henrik 1559-ben bekövetkezett halála után Primaticcio visszatért a királyi udvar szolgálatába, ezúttal özvegy Medici Katalin királyné meghívására. Átvette a királyi épületek felügyelőjének szerepét, így ő felelt a királyi paloták tervezéséért és karbantartásáért. Francesco Primaticcio 1570-ben halt meg Párizsban, de művészi öröksége tovább él. A fontainebleau-i iskola társalapítójaként és a manierizmus fontos képviselőjeként kitörölhetetlen nyomot hagyott a művészet világában.
Oldal 1 / 1