A Piranesi művész- és építészcsalád nélkül sokkal kevesebbet tudnánk az ókori Róma romjainak 18. századi állapotáról. Francesco Piranesi apjától, Giovanni Batistától tanulta meg a metszés és a metszet művészetét, aki Róma városképeivel és labirintusszerű tömlöcszobák kitalálásával a mai napig nagy hírnévre tett szert. Francesco, testvéreivel, Laurával és Pietróval együtt marógépészként és rajzolóként dolgozott apjuk műhelyében. Francesco évekig segítette őt, így számos művet nem lehet egyértelműen az apa vagy a fiú kezéhez kötni.
Giovanni Batista 1778-ban bekövetkezett halála után Francesco Piranesi folytatta apja vállalkozását. Az utóbbihoz hasonlóan Francesco is az ókori épületek dokumentálójaként tevékenykedett, így korai régésznek tekinthető. A Piranézis nyomon követésével azonban mindig együtt jár az épületek és romok kitalálása, színpadias túlzása, elvégre a késő barokkban vagy a korai klasszicizmusban éltek. Aprólékosan megörökítette metszetein Diocletianus fürdőit, de az újra felfedezett és feltárt Pompeji látképeit is, köztük az ókori Ízisz templomát vagy Mamia papnő sírját. Francesco Piranesi közzétette a feltárt város első tervét. Még apjával együtt járt Pompejiben és Paestumban, és apja halála után folytatta a ma is óriási jelentőségű druchgraphiai munkát.
Piranesi kémként is tevékenykedett. Így lopott kompromittáló leveleket a két szicíliai királyságbeli svéd követnek a svéd régens nevében, aminek következtében az utóbbit halálra ítélték. Amikor a francia forradalmi csapatok elfoglalták Itáliát, elnyerte a franciák bizalmát, és a rövid életű Római Köztársaság egyik képviselője lett. A bukás után Párizsba ment, és ott testvérével, Pietróval megnyitotta vállalkozásának egy fiókját, amelyet "Piranesi Frères" néven neveztek el. Ott nemcsak metszeteket, hanem terrakotta vázákat is lehetett vásárolni, az ókori etruszk darabok utánzatait, amelyek még a napóleoni császári háznak is tetszettek. Napóleon segítségével meg tudta menteni a vállalkozását, miután a bátyja kiszállt. A feltétel az volt, hogy mostantól teljes egészében a grafikának kell szentelnie magát. De ez nem történt meg: Piranesi 1810-ben, mindössze 53 éves korában halt meg, a szifiliszről szóló híresztelések szerint szifiliszben. Kiterjedt grafikai életműve néhány évvel később pápai kezelésbe került.
A nyughatatlan Francesco Piranesi lenyűgöző művészi munkássága és viharos élete máig méltatlanul háttérbe szorult apja mellett. Érdemes újra felfedezni!
A Piranesi művész- és építészcsalád nélkül sokkal kevesebbet tudnánk az ókori Róma romjainak 18. századi állapotáról. Francesco Piranesi apjától, Giovanni Batistától tanulta meg a metszés és a metszet művészetét, aki Róma városképeivel és labirintusszerű tömlöcszobák kitalálásával a mai napig nagy hírnévre tett szert. Francesco, testvéreivel, Laurával és Pietróval együtt marógépészként és rajzolóként dolgozott apjuk műhelyében. Francesco évekig segítette őt, így számos művet nem lehet egyértelműen az apa vagy a fiú kezéhez kötni.
Giovanni Batista 1778-ban bekövetkezett halála után Francesco Piranesi folytatta apja vállalkozását. Az utóbbihoz hasonlóan Francesco is az ókori épületek dokumentálójaként tevékenykedett, így korai régésznek tekinthető. A Piranézis nyomon követésével azonban mindig együtt jár az épületek és romok kitalálása, színpadias túlzása, elvégre a késő barokkban vagy a korai klasszicizmusban éltek. Aprólékosan megörökítette metszetein Diocletianus fürdőit, de az újra felfedezett és feltárt Pompeji látképeit is, köztük az ókori Ízisz templomát vagy Mamia papnő sírját. Francesco Piranesi közzétette a feltárt város első tervét. Még apjával együtt járt Pompejiben és Paestumban, és apja halála után folytatta a ma is óriási jelentőségű druchgraphiai munkát.
Piranesi kémként is tevékenykedett. Így lopott kompromittáló leveleket a két szicíliai királyságbeli svéd követnek a svéd régens nevében, aminek következtében az utóbbit halálra ítélték. Amikor a francia forradalmi csapatok elfoglalták Itáliát, elnyerte a franciák bizalmát, és a rövid életű Római Köztársaság egyik képviselője lett. A bukás után Párizsba ment, és ott testvérével, Pietróval megnyitotta vállalkozásának egy fiókját, amelyet "Piranesi Frères" néven neveztek el. Ott nemcsak metszeteket, hanem terrakotta vázákat is lehetett vásárolni, az ókori etruszk darabok utánzatait, amelyek még a napóleoni császári háznak is tetszettek. Napóleon segítségével meg tudta menteni a vállalkozását, miután a bátyja kiszállt. A feltétel az volt, hogy mostantól teljes egészében a grafikának kell szentelnie magát. De ez nem történt meg: Piranesi 1810-ben, mindössze 53 éves korában halt meg, a szifiliszről szóló híresztelések szerint szifiliszben. Kiterjedt grafikai életműve néhány évvel később pápai kezelésbe került.
A nyughatatlan Francesco Piranesi lenyűgöző művészi munkássága és viharos élete máig méltatlanul háttérbe szorult apja mellett. Érdemes újra felfedezni!
Oldal 1 / 1