François-Auguste Biard francia festő, akinek munkáit gyakran kalandos utazásai ihlették, kiemelkedik a 19. század művészettörténetéből. Lyonban született 1799. június 29-én, és művészi pályafutását a szülei által tervezett papi pályától távol kezdte. Ehelyett a festészetben találta meg szenvedélyét, és egy lyoni tapétagyárban kezdte pályafutását.
Biard tehetsége és kitartása lehetővé tette számára, hogy a híres École des Beaux-Arts-ban tanulhasson. Ott előbb Pierre Révoil, majd Fleury François Richard mellett tanult. Formális képzettsége ellenére Biard-t gyakran "autodidakta módon" jellemzik, mivel számos készségét és stílusát saját maga sajátította el. Művészi pályafutását számos utazás jellemezte, amelyek hatással voltak műveire. Beutazta Olaszországot, Görögországot és a Közel-Keletet, és először 1824-ben állította ki műveit a Szalonban. Utazásai során eljutott Máltára, Ciprusra és Egyiptomba is. Később támogatást kapott a Júliusi Monarchiától, amely több művét is megvásárolta.
Biard 1839-ben vállalkozott talán legjelentősebb utazására, amikor részt vett egy tudományos expedícióban a Spitzbergákra és Lappföldre. Elkísérte menyasszonya, Léonie d'Aunet írónő, akinek útleírását később kiadták. Biard ezen az utazáson készített vázlatai szolgáltak a Nemzeti Természettudományi Múzeum nagyméretű tábláinak ihletésére. Biard magánélete azonban nem volt botrányoktól mentes. Miután 1840-ben feleségül vette Léonie-t, három évvel később Victor Hugo szeretője lett. Amikor 1845-ben egy szállodában rajtakapták őket, a nőt házasságtörésért letartóztatták, Hugót pedig a Házaspárok Kamarájának tagjaként való sérthetetlensége miatt szabadon engedték.
Az 1850-es évek végén Biard két évet töltött Brazíliában, ahol II. Pedro császár udvarában dolgozott. Annak ellenére, hogy ajánlatot kapott a császári Képzőművészeti Akadémia tanári állásának betöltésére, inkább tovább utazott, és Észak-Amerikán keresztül visszatért Franciaországba. Brazíliai utazási élményeit 1862-ben egy 180 metszetet tartalmazó könyvben adta ki. Biard, aki 1882. június 20-án halt meg Samois-sur-Seine-ben, művészete révén mesteri mesélő volt. Gyakran humoros és anekdotikus festményei népszerűek voltak a szalonok látogatói körében, és ma egyedülálló betekintést nyújtanak korának szokásaiba és hagyományaiba.
François-Auguste Biard francia festő, akinek munkáit gyakran kalandos utazásai ihlették, kiemelkedik a 19. század művészettörténetéből. Lyonban született 1799. június 29-én, és művészi pályafutását a szülei által tervezett papi pályától távol kezdte. Ehelyett a festészetben találta meg szenvedélyét, és egy lyoni tapétagyárban kezdte pályafutását.
Biard tehetsége és kitartása lehetővé tette számára, hogy a híres École des Beaux-Arts-ban tanulhasson. Ott előbb Pierre Révoil, majd Fleury François Richard mellett tanult. Formális képzettsége ellenére Biard-t gyakran "autodidakta módon" jellemzik, mivel számos készségét és stílusát saját maga sajátította el. Művészi pályafutását számos utazás jellemezte, amelyek hatással voltak műveire. Beutazta Olaszországot, Görögországot és a Közel-Keletet, és először 1824-ben állította ki műveit a Szalonban. Utazásai során eljutott Máltára, Ciprusra és Egyiptomba is. Később támogatást kapott a Júliusi Monarchiától, amely több művét is megvásárolta.
Biard 1839-ben vállalkozott talán legjelentősebb utazására, amikor részt vett egy tudományos expedícióban a Spitzbergákra és Lappföldre. Elkísérte menyasszonya, Léonie d'Aunet írónő, akinek útleírását később kiadták. Biard ezen az utazáson készített vázlatai szolgáltak a Nemzeti Természettudományi Múzeum nagyméretű tábláinak ihletésére. Biard magánélete azonban nem volt botrányoktól mentes. Miután 1840-ben feleségül vette Léonie-t, három évvel később Victor Hugo szeretője lett. Amikor 1845-ben egy szállodában rajtakapták őket, a nőt házasságtörésért letartóztatták, Hugót pedig a Házaspárok Kamarájának tagjaként való sérthetetlensége miatt szabadon engedték.
Az 1850-es évek végén Biard két évet töltött Brazíliában, ahol II. Pedro császár udvarában dolgozott. Annak ellenére, hogy ajánlatot kapott a császári Képzőművészeti Akadémia tanári állásának betöltésére, inkább tovább utazott, és Észak-Amerikán keresztül visszatért Franciaországba. Brazíliai utazási élményeit 1862-ben egy 180 metszetet tartalmazó könyvben adta ki. Biard, aki 1882. június 20-án halt meg Samois-sur-Seine-ben, művészete révén mesteri mesélő volt. Gyakran humoros és anekdotikus festményei népszerűek voltak a szalonok látogatói körében, és ma egyedülálló betekintést nyújtanak korának szokásaiba és hagyományaiba.
Oldal 1 / 1