Eugène Galien-Laloue, más néven Eugène Gallien Laloue 1854-ben született a lüktető metropoliszban, Párizsban. Charles Laloue színházi festő legidősebb fiaként arra született, hogy a Belle Epoque pezsgő párizsi színpadát a maga egyedi módján megörökítse. A festészet iránti szeretete és a Montmartre-i mozgalmas családi élet nyolc testvérével és közös édesanyjukkal, Marie Lamberttel együtt inspirációjának egyedülálló kaleidoszkópját alkotta. Apja 1870-ben bekövetkezett halála után azonban a fiatal Eugène sorsfordulat elé került - kénytelen volt jegyzői munkát vállalni, hogy családját eltartsa.
Eugène úgy talált kiutat ebből a sivár létből, hogy önkéntesként belépett a hadseregbe, és részt vett a francia-porosz háborúban. A frankfurti béke után, 1871-ben új tapasztalatokkal és friss világszemlélettel tért vissza Párizsba. Ez a visszatérés nyitotta meg az útját műszaki rajzolóként a Société nationale du chemins de fer français (SNCF) vállalatnál, ahol nemcsak műszaki, hanem művészi vázlatokat is készített. A Párizs környéki vidéki művészeti kirándulások, amelyeket Charles Jacque-kal közösen tett, élénk faluképek és folyami tájképek megalkotásához vezettek. Galien-Laloue párizsi utcai jeleneteket is festett gouache technikával, ami jellegzetes bájt kölcsönzött műveinek. Az így született apró, de mesterien kivitelezett művek a Belle Époque pezsgő Párizsát örökítették meg, és ma is nagyra becsülik őket.
Galien-Laloue művészi útja azonban a második világháború kitörésével végzetes fordulatot vett. Franciaország német csapatok általi megszállásával elhagyta Montmartre-i műtermét, és lányához, Flore-hoz költözött. Tragikus módon a Párizsból való menekülés közben elszenvedett kartörés megakadályozta abban, hogy folytassa a festészetet. Chérence-ben halt meg 1941-ben, de öröksége tovább él műveiben, amelyeket részletes nyomataink elevenítenek fel. Ma Galien-Laloue festményei rendkívül keresettek, és négy-öt számjegyű összegeket érnek el az árveréseken. Minden egyes nyomat egy olyan művész előtt tiszteleg, aki képes volt megragadni a Belle Époque lényegét, és művein keresztül örök életre kelteni azt.
Eugène Galien-Laloue, más néven Eugène Gallien Laloue 1854-ben született a lüktető metropoliszban, Párizsban. Charles Laloue színházi festő legidősebb fiaként arra született, hogy a Belle Epoque pezsgő párizsi színpadát a maga egyedi módján megörökítse. A festészet iránti szeretete és a Montmartre-i mozgalmas családi élet nyolc testvérével és közös édesanyjukkal, Marie Lamberttel együtt inspirációjának egyedülálló kaleidoszkópját alkotta. Apja 1870-ben bekövetkezett halála után azonban a fiatal Eugène sorsfordulat elé került - kénytelen volt jegyzői munkát vállalni, hogy családját eltartsa.
Eugène úgy talált kiutat ebből a sivár létből, hogy önkéntesként belépett a hadseregbe, és részt vett a francia-porosz háborúban. A frankfurti béke után, 1871-ben új tapasztalatokkal és friss világszemlélettel tért vissza Párizsba. Ez a visszatérés nyitotta meg az útját műszaki rajzolóként a Société nationale du chemins de fer français (SNCF) vállalatnál, ahol nemcsak műszaki, hanem művészi vázlatokat is készített. A Párizs környéki vidéki művészeti kirándulások, amelyeket Charles Jacque-kal közösen tett, élénk faluképek és folyami tájképek megalkotásához vezettek. Galien-Laloue párizsi utcai jeleneteket is festett gouache technikával, ami jellegzetes bájt kölcsönzött műveinek. Az így született apró, de mesterien kivitelezett művek a Belle Époque pezsgő Párizsát örökítették meg, és ma is nagyra becsülik őket.
Galien-Laloue művészi útja azonban a második világháború kitörésével végzetes fordulatot vett. Franciaország német csapatok általi megszállásával elhagyta Montmartre-i műtermét, és lányához, Flore-hoz költözött. Tragikus módon a Párizsból való menekülés közben elszenvedett kartörés megakadályozta abban, hogy folytassa a festészetet. Chérence-ben halt meg 1941-ben, de öröksége tovább él műveiben, amelyeket részletes nyomataink elevenítenek fel. Ma Galien-Laloue festményei rendkívül keresettek, és négy-öt számjegyű összegeket érnek el az árveréseken. Minden egyes nyomat egy olyan művész előtt tiszteleg, aki képes volt megragadni a Belle Époque lényegét, és művein keresztül örök életre kelteni azt.
Oldal 1 / 1