A kis Élisabeth Luise Párizsban született Luis Vigee festőművész lányaként. Már kisgyermekként egy parasztcsaládhoz került, és öt évig ott is maradt. Ezután zárdai internátusba küldték. Az apácák hamar észrevették, milyen szépen tud rajzolni és festeni a lány. Édesapja, akinek megmutatták a festményeit, szintén lelkes volt, és festői jövőt jósolt neki. Elisabeth Louise 12 évesen tért haza a zárdából, és apja tanította. Amikor nem sokkal később meghalt, édesanyja festőleckéket vett neki neves művészektől. Régi mesterek festményeit is lemásolta, és ismerőseiről portrékat festett. Néhány évvel később már olyan jó volt a munkája, hogy megbízásokat is tudott vállalni, és saját pénzt keresett. Még Marie-Antoinette királyné és a királyi család más tagjainak portréit is tőle rendelték. Nagyon szép lánynak számított, és sok kérője volt, de mindet elutasította, mielőtt huszonegy évesen feleségül ment Jean Baptiste Lebrun festőhöz és műkereskedőhöz. Tanulmányi céllal beutazta vele Hollandiát és Flandriát, és ott is festett portrékat különböző nemesekről, köztük a nassaui hercegről. Párizsba visszatérve Elisabeth Luise Vigee Lebrun tagja lett a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiának, és kiállította műveit annak szalonjaiban. Ekkor született egyetlen gyermeke, Jeanne Julie Louise lánya is.
A nagyon sikeres művésznek azonban sok irigye is akadt, és minden oldalról támadták. A sajtó azzal vádolta, hogy törvénytelen kapcsolatot ápolt az akkori pénzügyminiszterrel, Calonne-nal, hamisított levelek kerültek elő. A hírneve tönkrement. A francia forradalom idején Elisabeth Louise Vigee Lebrun királypárti lévén féltette biztonságát Párizsban, ezért lányával és egy nevelőnővel Olaszországba menekült. Ott tudta meg, hogy minden franciaországi vagyonát elkobozták, és visszavonták polgári jogait. Férje, aki minden igyekezete ellenére sem tudott segíteni rajta, végül elvált tőle, hogy megmentse saját vagyonát. A következő években Vigee Lebrun Bécsben és Szentpéterváron élt. Különösen Oroszországban ismét sok megbízást kapott nemesi családok portréinak megfestésére. A cári család tagjait is megfestette.
Elisabeth Luise Vigee Lebrun csak tizenkét év után térhetett vissza Franciaországba, és folytathatta munkáját Párizsban. Nyolcvanhat éves korában bekövetkezett haláláig nagyon sikeresen dolgozott. Ma több mint 650 portréja és mintegy 200 tájképe található múzeumokban világszerte.
A kis Élisabeth Luise Párizsban született Luis Vigee festőművész lányaként. Már kisgyermekként egy parasztcsaládhoz került, és öt évig ott is maradt. Ezután zárdai internátusba küldték. Az apácák hamar észrevették, milyen szépen tud rajzolni és festeni a lány. Édesapja, akinek megmutatták a festményeit, szintén lelkes volt, és festői jövőt jósolt neki. Elisabeth Louise 12 évesen tért haza a zárdából, és apja tanította. Amikor nem sokkal később meghalt, édesanyja festőleckéket vett neki neves művészektől. Régi mesterek festményeit is lemásolta, és ismerőseiről portrékat festett. Néhány évvel később már olyan jó volt a munkája, hogy megbízásokat is tudott vállalni, és saját pénzt keresett. Még Marie-Antoinette királyné és a királyi család más tagjainak portréit is tőle rendelték. Nagyon szép lánynak számított, és sok kérője volt, de mindet elutasította, mielőtt huszonegy évesen feleségül ment Jean Baptiste Lebrun festőhöz és műkereskedőhöz. Tanulmányi céllal beutazta vele Hollandiát és Flandriát, és ott is festett portrékat különböző nemesekről, köztük a nassaui hercegről. Párizsba visszatérve Elisabeth Luise Vigee Lebrun tagja lett a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiának, és kiállította műveit annak szalonjaiban. Ekkor született egyetlen gyermeke, Jeanne Julie Louise lánya is.
A nagyon sikeres művésznek azonban sok irigye is akadt, és minden oldalról támadták. A sajtó azzal vádolta, hogy törvénytelen kapcsolatot ápolt az akkori pénzügyminiszterrel, Calonne-nal, hamisított levelek kerültek elő. A hírneve tönkrement. A francia forradalom idején Elisabeth Louise Vigee Lebrun királypárti lévén féltette biztonságát Párizsban, ezért lányával és egy nevelőnővel Olaszországba menekült. Ott tudta meg, hogy minden franciaországi vagyonát elkobozták, és visszavonták polgári jogait. Férje, aki minden igyekezete ellenére sem tudott segíteni rajta, végül elvált tőle, hogy megmentse saját vagyonát. A következő években Vigee Lebrun Bécsben és Szentpéterváron élt. Különösen Oroszországban ismét sok megbízást kapott nemesi családok portréinak megfestésére. A cári család tagjait is megfestette.
Elisabeth Luise Vigee Lebrun csak tizenkét év után térhetett vissza Franciaországba, és folytathatta munkáját Párizsban. Nyolcvanhat éves korában bekövetkezett haláláig nagyon sikeresen dolgozott. Ma több mint 650 portréja és mintegy 200 tájképe található múzeumokban világszerte.
Oldal 1 / 4