Edward Frederick Brewtnall 19. századi brit festő és illusztrátor volt. Főleg akvarelleket használt. Elsősorban a brit társadalom és tájak ábrázolásával, valamint különböző neves londoni újságok illusztrátoraként szerzett hírnevet. A londoni Lambeth School of Art festőiskolában tanult. Mint a kor tipikus londoni lakója, legfeljebb egy kicsit utazott Angliában, de sosem maradt sokáig távol szülőhelyétől.
Brewtnall előszeretettel örökítette meg a brit társadalmat olajjal vagy akvarellel. Ezzel a társadalom minden rétegét ábrázolta. Különleges volt benne, hogy örök gyermek maradt, és soha nem tudott betelni a mesékkel, legendákkal és történetekkel. Nem tudott jól beszélni vagy írni. Ezért műveiben igyekezett megjeleníteni az ilyen jellegű szórakozás iránti rajongását. Számos festménye egy-egy mese nevét viseli (Cindarella, Piroska stb.). Gyermeki kedve például a festmény címében is megmutatkozik (Vorsicht Lehrerin bald beißt es dich). Egy tanárnőt ábrázol, aki az iskolás gyerekeivel ellátogat egy farmra, és meg akarja simogatni a kecskéket.
Akkoriban a művészeknek és kézműveseknek szakmai egyesülethez (céhhez) vagy hasonlóhoz kellett tartozniuk. Máskülönben szinte lehetetlen volt jó jutalékokat szerezni. Egyik festőtársa, William Henry James Boot, aki szintén festészetet tanult, például nehezen jutott be egy művészeti társaságba. És mindezt annak ellenére, hogy Boot a részletek és a tájképfestészet mestere volt. Boot szerencsésen pótolhatta ezt a hiányosságot a brit királyi családról és a koronaföldekről szóló munkájával. Volt tehát bőven tennivalója. Egy másik kortársa, az olasz Marieschi kevésbé volt szerencsés. Ő is jó megbízásokat kapott, de nagyon fiatalon halt meg, és nem volt olyan gazdag, mint brit kollégái. Brewtnall különösen a munkáiban rejlő szellemesség és pajkosság miatt volt magával ragadó. Mindenki szeret nevetni, és ez hatott. Brewtnall kiállított a Royal Academy, a Society of British Arts, a Grosvenor Gallery és a Royal Watercolour Society kiállításain. Boot és Brewtnall egyaránt tagja volt a Royal Watercolour Society-nek.
Brewtnallt azonban a Royal Society of British Arts és a Royal Institute of Oil Painters tagjává nevezték ki. Nagy megtiszteltetés volt e két társaságba bekerülni. Mivel különleges tehetsége volt ahhoz, hogy a festészetet viccesnek tüntesse fel, folyamatosan megbízásokat kapott a legnagyobb és legbefolyásosabb brit újságoktól, mint például a The Graphic, a Pall Mall Magazine, a The Quiver és az English Illustrated Magazine. Nagy előnye volt, hogy rendszeresen megjelenő újságokat is illusztrálhatott. Ezenkívül abban a nagy szerencsében volt része, hogy illusztrálhatta Barnard kiadásában Bunyan "Pilgrim's Progress" című művét. Így széles közönséghez jutott el.
Edward Frederick Brewtnall 19. századi brit festő és illusztrátor volt. Főleg akvarelleket használt. Elsősorban a brit társadalom és tájak ábrázolásával, valamint különböző neves londoni újságok illusztrátoraként szerzett hírnevet. A londoni Lambeth School of Art festőiskolában tanult. Mint a kor tipikus londoni lakója, legfeljebb egy kicsit utazott Angliában, de sosem maradt sokáig távol szülőhelyétől.
Brewtnall előszeretettel örökítette meg a brit társadalmat olajjal vagy akvarellel. Ezzel a társadalom minden rétegét ábrázolta. Különleges volt benne, hogy örök gyermek maradt, és soha nem tudott betelni a mesékkel, legendákkal és történetekkel. Nem tudott jól beszélni vagy írni. Ezért műveiben igyekezett megjeleníteni az ilyen jellegű szórakozás iránti rajongását. Számos festménye egy-egy mese nevét viseli (Cindarella, Piroska stb.). Gyermeki kedve például a festmény címében is megmutatkozik (Vorsicht Lehrerin bald beißt es dich). Egy tanárnőt ábrázol, aki az iskolás gyerekeivel ellátogat egy farmra, és meg akarja simogatni a kecskéket.
Akkoriban a művészeknek és kézműveseknek szakmai egyesülethez (céhhez) vagy hasonlóhoz kellett tartozniuk. Máskülönben szinte lehetetlen volt jó jutalékokat szerezni. Egyik festőtársa, William Henry James Boot, aki szintén festészetet tanult, például nehezen jutott be egy művészeti társaságba. És mindezt annak ellenére, hogy Boot a részletek és a tájképfestészet mestere volt. Boot szerencsésen pótolhatta ezt a hiányosságot a brit királyi családról és a koronaföldekről szóló munkájával. Volt tehát bőven tennivalója. Egy másik kortársa, az olasz Marieschi kevésbé volt szerencsés. Ő is jó megbízásokat kapott, de nagyon fiatalon halt meg, és nem volt olyan gazdag, mint brit kollégái. Brewtnall különösen a munkáiban rejlő szellemesség és pajkosság miatt volt magával ragadó. Mindenki szeret nevetni, és ez hatott. Brewtnall kiállított a Royal Academy, a Society of British Arts, a Grosvenor Gallery és a Royal Watercolour Society kiállításain. Boot és Brewtnall egyaránt tagja volt a Royal Watercolour Society-nek.
Brewtnallt azonban a Royal Society of British Arts és a Royal Institute of Oil Painters tagjává nevezték ki. Nagy megtiszteltetés volt e két társaságba bekerülni. Mivel különleges tehetsége volt ahhoz, hogy a festészetet viccesnek tüntesse fel, folyamatosan megbízásokat kapott a legnagyobb és legbefolyásosabb brit újságoktól, mint például a The Graphic, a Pall Mall Magazine, a The Quiver és az English Illustrated Magazine. Nagy előnye volt, hogy rendszeresen megjelenő újságokat is illusztrálhatott. Ezenkívül abban a nagy szerencsében volt része, hogy illusztrálhatta Barnard kiadásában Bunyan "Pilgrim's Progress" című művét. Így széles közönséghez jutott el.
Oldal 1 / 1