Az 1599. június 6-án Sevillában született Diego Velázquez a mai napig korának egyik legjelentősebb portréfestőjeként tartják számon. Elsősorban IV. Fülöp spanyol király udvarának festőjeként dolgozott, ahol megalkotta talán legismertebb művét, a "MŰVÉSZTÁRGY0"-t (A királyi család).
Diego Velázquez tanítványa volt a MŰVÉSZ1. Később a madridi Királyi Művészeti Gyűjtemény kurátorává nevezték ki. Portréi precíz ecsetkezeléssel szinte szoborszerű kifejezést közvetítenek. Bár Velázquez mestere volt mesterségének, egész életében kétségek gyötörték művészetével és életével kapcsolatban. Csendes és zárkózott embernek tartották. Ezt újra és újra kifejezésre juttatta festményein. Ezek a képek tele vannak csenddel, renddel, szimbolizmussal és miszticizmussal. A művein szereplő alakok néha merevnek és fásultnak tűnnek testbeszédükben.
Diego Velázquez számára az élet megfoghatatlan volt, az örökkévalóságában is kételkedett. De éppen ebből a kétségből fakadt, hogy későbbi festményei kísérletezőbbé váltak. A tiszta kontúrok elmosódtak, sok mű ihletetten jött létre festés közben, már nem volt aprólékosan megtervezve és előkészítve. Éppen ez a stílus volt hatással sok későbbi festőre, mint például a MŰVÉSZET2 vagy az impresszionista MŰVÉSZET3. Műveinek szimbolikája számos értelmezési és értelmezési lehetőséget nyitott meg a tudósok előtt. Diego Velázquez 1660. augusztus 6-án halt meg Madridban.
Az 1599. június 6-án Sevillában született Diego Velázquez a mai napig korának egyik legjelentősebb portréfestőjeként tartják számon. Elsősorban IV. Fülöp spanyol király udvarának festőjeként dolgozott, ahol megalkotta talán legismertebb művét, a "MŰVÉSZTÁRGY0"-t (A királyi család).
Diego Velázquez tanítványa volt a MŰVÉSZ1. Később a madridi Királyi Művészeti Gyűjtemény kurátorává nevezték ki. Portréi precíz ecsetkezeléssel szinte szoborszerű kifejezést közvetítenek. Bár Velázquez mestere volt mesterségének, egész életében kétségek gyötörték művészetével és életével kapcsolatban. Csendes és zárkózott embernek tartották. Ezt újra és újra kifejezésre juttatta festményein. Ezek a képek tele vannak csenddel, renddel, szimbolizmussal és miszticizmussal. A művein szereplő alakok néha merevnek és fásultnak tűnnek testbeszédükben.
Diego Velázquez számára az élet megfoghatatlan volt, az örökkévalóságában is kételkedett. De éppen ebből a kétségből fakadt, hogy későbbi festményei kísérletezőbbé váltak. A tiszta kontúrok elmosódtak, sok mű ihletetten jött létre festés közben, már nem volt aprólékosan megtervezve és előkészítve. Éppen ez a stílus volt hatással sok későbbi festőre, mint például a MŰVÉSZET2 vagy az impresszionista MŰVÉSZET3. Műveinek szimbolikája számos értelmezési és értelmezési lehetőséget nyitott meg a tudósok előtt. Diego Velázquez 1660. augusztus 6-án halt meg Madridban.
Oldal 1 / 5