David Wilkie 1785. október 6-án született Cultsban, egy kis skóciai faluban. Édesapja gazdálkodó volt, édesanyja pedig szövőcsaládból származott. Dávidnak két idősebb testvére és egy fiatalabb nővére volt. A vidéki Skóciában nehéz volt az élet, és a családnak sokat kellett dolgoznia, hogy meg tudjon élni. De Dávid szerette a természetet és a szabadságát, ahol igazán ki tudta engedni a gőzt.
David Wilkie a londoni Királyi Művészeti Akadémiára járt, és zsánerfestészetre szakosodott. Elsajátította az aquatinta technikáját, amellyel lélegzetelállító felhőalakzatokat, viharokat és óceáni hullámokat tudott ábrázolni. 1804-ben Párizsba utazott, hogy tovább képezze magát, és még ugyanebben az évben kiállította első művét a Királyi Művészeti Akadémia keretében. IV. György király 1823-ban kinevezte udvari festőjévé. A művészeket az jellemzi, hogy különleges tehetséggel rendelkeznek ahhoz, hogy meglássák azokat a dolgokat, amelyeket mások nem látnak, és úgy ábrázolják azokat, ahogyan mások nem. David Wilkie-nek megvolt ez a tehetsége. Képes volt úgy érzékelni a körülötte lévő világot, ahogy mások nem, és arra használta tehetségét, hogy a maga módján megmutassa nekünk a világot.
Wilkie-t a romantikus skót festészet egyik legfontosabb képviselőjének tartják. Leginkább a skót mindennapi élet, valamint történelmi és vallási témák ábrázolásáról vált ismertté. Legismertebb művei közé tartozik "A filléres esküvő", "Az előkelő vendég" és "A falusi politikusok". Az 1822-ben festett "The Chelsea Pensioners Reading the News" című kép szintén nemzetközi hírű. A képen egy csapat öreg katona látható, akik a híreket olvassák. A képet nagyon jól fogadták, és megmutatta a Chelsea nyugdíjasainak emberi oldalát. David Wilkie korának fontos elvtársa volt. Olyan viharos korban élt, amikor az embereknek számos felfordulást kellett átélniük, és úgy kellett együtt élniük velük, ahogyan csak tudtak. Művészete tükrözte ezt az időszakot, és közelről figyelte, mi történik körülötte. Művészetével képes volt közvetíteni az események értelmét, és segíteni az embereknek, hogy jobban megértsék azokat. 1805-ben Londonba költözött, hogy folytassa tanulmányait. Itt találkozott számos más művésszel, akikkel barátságot kötött, köztük Sir Joshua Reynolds és Thomas Lawrence. 1807-ben feleségül vette Amelia Bartlettet, akivel Párizsba költözött, ahol barátságot kötött olyan romantikus zsánerfestőkkel, mint Eugène Delacroix.
David Wilkie 1785. október 6-án született Cultsban, egy kis skóciai faluban. Édesapja gazdálkodó volt, édesanyja pedig szövőcsaládból származott. Dávidnak két idősebb testvére és egy fiatalabb nővére volt. A vidéki Skóciában nehéz volt az élet, és a családnak sokat kellett dolgoznia, hogy meg tudjon élni. De Dávid szerette a természetet és a szabadságát, ahol igazán ki tudta engedni a gőzt.
David Wilkie a londoni Királyi Művészeti Akadémiára járt, és zsánerfestészetre szakosodott. Elsajátította az aquatinta technikáját, amellyel lélegzetelállító felhőalakzatokat, viharokat és óceáni hullámokat tudott ábrázolni. 1804-ben Párizsba utazott, hogy tovább képezze magát, és még ugyanebben az évben kiállította első művét a Királyi Művészeti Akadémia keretében. IV. György király 1823-ban kinevezte udvari festőjévé. A művészeket az jellemzi, hogy különleges tehetséggel rendelkeznek ahhoz, hogy meglássák azokat a dolgokat, amelyeket mások nem látnak, és úgy ábrázolják azokat, ahogyan mások nem. David Wilkie-nek megvolt ez a tehetsége. Képes volt úgy érzékelni a körülötte lévő világot, ahogy mások nem, és arra használta tehetségét, hogy a maga módján megmutassa nekünk a világot.
Wilkie-t a romantikus skót festészet egyik legfontosabb képviselőjének tartják. Leginkább a skót mindennapi élet, valamint történelmi és vallási témák ábrázolásáról vált ismertté. Legismertebb művei közé tartozik "A filléres esküvő", "Az előkelő vendég" és "A falusi politikusok". Az 1822-ben festett "The Chelsea Pensioners Reading the News" című kép szintén nemzetközi hírű. A képen egy csapat öreg katona látható, akik a híreket olvassák. A képet nagyon jól fogadták, és megmutatta a Chelsea nyugdíjasainak emberi oldalát. David Wilkie korának fontos elvtársa volt. Olyan viharos korban élt, amikor az embereknek számos felfordulást kellett átélniük, és úgy kellett együtt élniük velük, ahogyan csak tudtak. Művészete tükrözte ezt az időszakot, és közelről figyelte, mi történik körülötte. Művészetével képes volt közvetíteni az események értelmét, és segíteni az embereknek, hogy jobban megértsék azokat. 1805-ben Londonba költözött, hogy folytassa tanulmányait. Itt találkozott számos más művésszel, akikkel barátságot kötött, köztük Sir Joshua Reynolds és Thomas Lawrence. 1807-ben feleségül vette Amelia Bartlettet, akivel Párizsba költözött, ahol barátságot kötött olyan romantikus zsánerfestőkkel, mint Eugène Delacroix.
Oldal 1 / 3