Cristoforo de Predis, akit gyakran Cristoforo de Preda néven emlegetnek, 1467 és 1486 között a csodálatos Milánóban dolgozó illuminátor mester volt. A virágzó reneszánsz idején a könyvek nem csupán az információszerzés eszközei, hanem a művészet gyönyörű tárgyai is voltak. És a művészi könyvtervezés e világában Cristoforo központi szerepet töltött be.
A rögzítés és archiválás e korszakában Cristoforo életét a történelem töredékei világították meg. Cristoforo, aki egykor egy gazdag család tagja volt, amelyet apja, Leonardo vezetett, megtapasztalta az idő és a sors játékát, amikor 1450 után családja vagyona csökkenni kezdett. Ő maga, bár süketnéma és néma volt, páratlan képességgel rendelkezett arra, hogy művészetén keresztül kommunikáljon. Ezt jól illusztrálja egy megható levél 1472-ből, amelyet testvérei írtak Galeazzo Maria Sforzának. Arra kérték a herceget, hogy tartsa tiszteletben süket testvérük függetlenségét, és fogyatékossága ellenére hagyja, hogy részesüljön az örökségéből. Galeazzo, akit meghatott ez a kérés, pozitívan válaszolt. Ez a pillanat nemcsak családja gondoskodásáról tanúskodik, hanem Cristoforo lenyűgöző nyomdai tehetségéről is. Ez a tehetség nem kerülte el a kor nagyjait sem, különösen mivel Cristoforo a legtekintélyesebb lombard családoknak, köztük Galeazzo Maria Sforza hercegnek dolgozott.
Stílusilag Cristoforo de Predis korának igazi művésze volt. A legjobb flamand miniatúrákból merített ihletet, és ügyesen ötvözte ezt az északi stílust más olasz illuminátorok, például Belbello da Pavia stílusának hatásával. Cristoforo nemcsak korának képviselője, hanem úttörője is volt. Leglenyűgözőbb művében, a Torinói legendáriumban ügyesen vegyítette a vallási témákat a mindennapi élet jeleneteivel. Ezek a káprázatos színekben pompázó, mesteri alkotások ma olyan műnyomatokon kaphatók, amelyek részletességükben és minőségükben a lehető legközelebb állnak az eredetihez. Aki ma Cristoforo de Predis műnyomatát birtokolja, az nemcsak egy műalkotást, hanem egy darab történelmet is a kezében tart.
Cristoforo de Predis, akit gyakran Cristoforo de Preda néven emlegetnek, 1467 és 1486 között a csodálatos Milánóban dolgozó illuminátor mester volt. A virágzó reneszánsz idején a könyvek nem csupán az információszerzés eszközei, hanem a művészet gyönyörű tárgyai is voltak. És a művészi könyvtervezés e világában Cristoforo központi szerepet töltött be.
A rögzítés és archiválás e korszakában Cristoforo életét a történelem töredékei világították meg. Cristoforo, aki egykor egy gazdag család tagja volt, amelyet apja, Leonardo vezetett, megtapasztalta az idő és a sors játékát, amikor 1450 után családja vagyona csökkenni kezdett. Ő maga, bár süketnéma és néma volt, páratlan képességgel rendelkezett arra, hogy művészetén keresztül kommunikáljon. Ezt jól illusztrálja egy megható levél 1472-ből, amelyet testvérei írtak Galeazzo Maria Sforzának. Arra kérték a herceget, hogy tartsa tiszteletben süket testvérük függetlenségét, és fogyatékossága ellenére hagyja, hogy részesüljön az örökségéből. Galeazzo, akit meghatott ez a kérés, pozitívan válaszolt. Ez a pillanat nemcsak családja gondoskodásáról tanúskodik, hanem Cristoforo lenyűgöző nyomdai tehetségéről is. Ez a tehetség nem kerülte el a kor nagyjait sem, különösen mivel Cristoforo a legtekintélyesebb lombard családoknak, köztük Galeazzo Maria Sforza hercegnek dolgozott.
Stílusilag Cristoforo de Predis korának igazi művésze volt. A legjobb flamand miniatúrákból merített ihletet, és ügyesen ötvözte ezt az északi stílust más olasz illuminátorok, például Belbello da Pavia stílusának hatásával. Cristoforo nemcsak korának képviselője, hanem úttörője is volt. Leglenyűgözőbb művében, a Torinói legendáriumban ügyesen vegyítette a vallási témákat a mindennapi élet jeleneteivel. Ezek a káprázatos színekben pompázó, mesteri alkotások ma olyan műnyomatokon kaphatók, amelyek részletességükben és minőségükben a lehető legközelebb állnak az eredetihez. Aki ma Cristoforo de Predis műnyomatát birtokolja, az nemcsak egy műalkotást, hanem egy darab történelmet is a kezében tart.
Oldal 1 / 1