Carl Friedrich Heinrich Werner csodálatra méltó finom kézügyességgel és az építészet és a tájak akvarellben való megörökítésének rendkívüli képességével félreismerhetetlen örökséget hagyott hátra a művészet világában. Az 1808. október 4-én Weimarban született Werner a lipcsei Julius Schnorr von Carolsfeld tanítványa volt, majd rövid ideig Münchenben az építészet felé fordult. Igazi szenvedélye azonban a színes akvarellfestészet volt, amelyhez visszatért, és amely ösztöndíjat hozott számára egy életét megváltoztató olaszországi utazáshoz.
Olaszország szíve a lehetőségek és a művészi megvilágosodás világát nyitotta meg Werner előtt. Saját műtermet nyitott a velencei lagúnák és csatornák között, és elismert akvarellfestőként alapozta meg életét. Művészete, amelyet szeretettel és pontosan reprodukáltak képzőművészeti nyomatain, Európa-szerte népszerűségre talált, sőt még az angliai New Watercolour Society is elismerte. Művészi ambícióinak vászna tovább tágult, amikor Werner elkezdte beutazni a világ többi részét. Nyomot hagyott Spanyolországon és Palesztinán, 1862-ben Egyiptomba utazott, ahová 1864-ben egy hosszabb útra tért vissza. Különösen figyelemre méltóak Jeruzsálemről készített akvarelljei, ahol azon kevés nem muszlimok egyike volt, akik bejutottak a Szikladóm belsejébe. Ez a lenyűgöző alkotás a Londonban kiadott "Jeruzsálem és a szent helyek" című művének része lett. További utazásai Görögországba és Szicíliába vezették, végül pedig visszatért Lipcsébe, ahol az Akadémia professzora lett, és 1894-ben halt meg.
Kiemelkedő művei közé tartozik "Velence a fénykorában és hanyatlásában", "A hercegi palota a Velencei kalmárból vett jelenettel", "Cantarini dózse diadalmenete", "A Zisa-terem Palermóban", "Az Alhambra oroszlános udvara" és "Jeruzsálem és a szent helyek", egy 30 tervből álló, szöveggel és színes táblákkal kiadott terjedelmes mű. E művek mindegyike, akár hű műnyomtatásként, akár eredeti formájában, Werner rendkívüli tehetségét és az akvarellfestészet iránti rendíthetetlen szenvedélyét tükrözi.
Carl Friedrich Heinrich Werner csodálatra méltó finom kézügyességgel és az építészet és a tájak akvarellben való megörökítésének rendkívüli képességével félreismerhetetlen örökséget hagyott hátra a művészet világában. Az 1808. október 4-én Weimarban született Werner a lipcsei Julius Schnorr von Carolsfeld tanítványa volt, majd rövid ideig Münchenben az építészet felé fordult. Igazi szenvedélye azonban a színes akvarellfestészet volt, amelyhez visszatért, és amely ösztöndíjat hozott számára egy életét megváltoztató olaszországi utazáshoz.
Olaszország szíve a lehetőségek és a művészi megvilágosodás világát nyitotta meg Werner előtt. Saját műtermet nyitott a velencei lagúnák és csatornák között, és elismert akvarellfestőként alapozta meg életét. Művészete, amelyet szeretettel és pontosan reprodukáltak képzőművészeti nyomatain, Európa-szerte népszerűségre talált, sőt még az angliai New Watercolour Society is elismerte. Művészi ambícióinak vászna tovább tágult, amikor Werner elkezdte beutazni a világ többi részét. Nyomot hagyott Spanyolországon és Palesztinán, 1862-ben Egyiptomba utazott, ahová 1864-ben egy hosszabb útra tért vissza. Különösen figyelemre méltóak Jeruzsálemről készített akvarelljei, ahol azon kevés nem muszlimok egyike volt, akik bejutottak a Szikladóm belsejébe. Ez a lenyűgöző alkotás a Londonban kiadott "Jeruzsálem és a szent helyek" című művének része lett. További utazásai Görögországba és Szicíliába vezették, végül pedig visszatért Lipcsébe, ahol az Akadémia professzora lett, és 1894-ben halt meg.
Kiemelkedő művei közé tartozik "Velence a fénykorában és hanyatlásában", "A hercegi palota a Velencei kalmárból vett jelenettel", "Cantarini dózse diadalmenete", "A Zisa-terem Palermóban", "Az Alhambra oroszlános udvara" és "Jeruzsálem és a szent helyek", egy 30 tervből álló, szöveggel és színes táblákkal kiadott terjedelmes mű. E művek mindegyike, akár hű műnyomtatásként, akár eredeti formájában, Werner rendkívüli tehetségét és az akvarellfestészet iránti rendíthetetlen szenvedélyét tükrözi.
Oldal 1 / 1