Carl Blechen elsöprő festői sikere nem feltétlenül a bölcsőben volt: szüleinek semmi közük nem volt a művészethez vagy a festészethez. Apja adóhivatalnok volt, és a család szerény körülmények között élt. Carl Blechen 1798-ban született Berlinben. A gimnáziumban töltött évei alatt órákat vett a neves festőművésztől, Ch. G. Lemmrichtől, aki felismerte a benne rejlő lehetőségeket. Sajnos Blechen szüleinek nem volt pénze arra, hogy fiukat tanulni engedjék, így a fiú banktisztviselői tanonckodást kezdett, és ebben a szakmában is dolgozott. Mellékállásban azonban mindig a festészetnek szentelte magát. Végül 24 éves korában a berlini Művészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait. Tanulmányai befejezése után állandó állást kapott a berlini Königsstädtisches Theater díszítőfestőjeként, de személyes viták miatt ismét elvesztette azt. Szabadúszó művész lett, és beutazta a Balti-tenger partvidékét és különösen Olaszországot. Több mint 500 vázlatot hozott haza, amelyekből festményeit készítette.
Az emberek felfigyeltek rá, és 33 évesen a berlini akadémia tájképfestészetének professzorává nevezték ki. Továbbra is utazott, festett és tanított, de egyre nyilvánvalóbbá vált megromlott egészségi állapota. Súlyos mentális problémái voltak, és visszatérő depresszióban szenvedett. Végül szabadságot kapott az Akadémiától. Utolsó útja Drezdába vezetett, és onnan készült utolsó rajza is.Blechen soha nem nyerte vissza egészségét. Elmeállapotában 1840. július 23-án halt meg.
A romantikáról alkotott elképzelésünket a festészetben a MŰVÉSZET0 alakítja, és magában foglalja a vadromantikus tájképeket, a drámai hangulatokat, a göcsörtös fákat és az időjárás által megrongált kastélyokat. Mindezek az összetevők Carl Blechen munkásságában is megtalálhatók, de a korai romantikusokkal ellentétben ő nem alkotott mesebeli vagy heroikus díszleteket. Tájképei a valóságot ábrázolják, drasztikusabbak és ugyanakkor józanabbak. Fény- és színhatásaiban olyan hangulatokat ér el, amelyek már az impresszionistákra emlékeztetnek. A természet ábrázolásának ez a módja akkoriban meglehetősen ellentmondásos volt, de munkássága úttörőnek számított.
Carl Blechen elsöprő festői sikere nem feltétlenül a bölcsőben volt: szüleinek semmi közük nem volt a művészethez vagy a festészethez. Apja adóhivatalnok volt, és a család szerény körülmények között élt. Carl Blechen 1798-ban született Berlinben. A gimnáziumban töltött évei alatt órákat vett a neves festőművésztől, Ch. G. Lemmrichtől, aki felismerte a benne rejlő lehetőségeket. Sajnos Blechen szüleinek nem volt pénze arra, hogy fiukat tanulni engedjék, így a fiú banktisztviselői tanonckodást kezdett, és ebben a szakmában is dolgozott. Mellékállásban azonban mindig a festészetnek szentelte magát. Végül 24 éves korában a berlini Művészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait. Tanulmányai befejezése után állandó állást kapott a berlini Königsstädtisches Theater díszítőfestőjeként, de személyes viták miatt ismét elvesztette azt. Szabadúszó művész lett, és beutazta a Balti-tenger partvidékét és különösen Olaszországot. Több mint 500 vázlatot hozott haza, amelyekből festményeit készítette.
Az emberek felfigyeltek rá, és 33 évesen a berlini akadémia tájképfestészetének professzorává nevezték ki. Továbbra is utazott, festett és tanított, de egyre nyilvánvalóbbá vált megromlott egészségi állapota. Súlyos mentális problémái voltak, és visszatérő depresszióban szenvedett. Végül szabadságot kapott az Akadémiától. Utolsó útja Drezdába vezetett, és onnan készült utolsó rajza is.Blechen soha nem nyerte vissza egészségét. Elmeállapotában 1840. július 23-án halt meg.
A romantikáról alkotott elképzelésünket a festészetben a MŰVÉSZET0 alakítja, és magában foglalja a vadromantikus tájképeket, a drámai hangulatokat, a göcsörtös fákat és az időjárás által megrongált kastélyokat. Mindezek az összetevők Carl Blechen munkásságában is megtalálhatók, de a korai romantikusokkal ellentétben ő nem alkotott mesebeli vagy heroikus díszleteket. Tájképei a valóságot ábrázolják, drasztikusabbak és ugyanakkor józanabbak. Fény- és színhatásaiban olyan hangulatokat ér el, amelyek már az impresszionistákra emlékeztetnek. A természet ábrázolásának ez a módja akkoriban meglehetősen ellentmondásos volt, de munkássága úttörőnek számított.
Oldal 1 / 1