Borisz Dmitrijevics Grigorjev orosz festő és költő volt. Rybinskben született 1886 nyarán. A város a Volga torkolatánál fekszik, Moszkvától 280 kilométerre északra. A középiskola elvégzése után Borisz Moszkvába költözött, hogy a művészeti akadémián tanuljon. Néhány év múlva átkerült a szentpétervári Császári Művészeti Akadémiára, ahol folytatta tanulmányait. A Szentpétervári Művészeti Akadémiát 1757-ben alapította Ivan Ivanovics Suvalov orosz gróf. Ez utóbbi a felvilágosodás fontos képviselője volt, és nagyban hozzájárult a Moszkvai Egyetem megalapításához. Grigorjev tanulmányai során számos kurzuson vett részt olyan híres orosz festőknél, grafikusoknál és illusztrátoroknál, mint Kardovszkij, Arcsipov és Kiszeljov, akik mindig hatással voltak a fiatal festő munkásságára.
A diploma megszerzése után Grigorjev Európába költözött. Egy ideig Párizsban tartózkodott, ahol az Académie de la Grande Chaumière tanfolyamain vett részt. A párizsi művészeti akadémia ma is a 6. kerületben található, és két nő, a svájci Martha Stettler és balti barátnője, Alice Dannenberg alapította. Ez akkoriban furcsa volt, hiszen a 20. század elején még nem volt jellemző, hogy nők vezettek volna vállalkozásokat, akadémiákat vagy iskolákat. 1913-ban Borisz Grigorjev visszatért Szentpétervárra. Ez volt a bohém korszak. Grigorjev csatlakozott a "Mir Iskusztva" művészcsoporthoz. Az egyesületet Szergej Djagilev alapította, és a 20. század elején döntő befolyással volt az oroszországi kulturális életre. A művészcsoportban kibontakozik az irodalom iránti szenvedélye. A tagok bátorítják őt. Így az új festmények mellett megírta első novelláját is. A cím "Fiatal sugarak" volt. A mű lelkes olvasóközönségre talált értelmiségi barátai körében.
1916 és 1918 között Grigorjev egy sor képet festett az orosz vidéki lakosságról. Festményein az emberek olykor nagy szegénységét, de az orosz mezőgazdaság erejét is kiemelte. A neves művészeti kritikus, Alexander Benois a következő szavakkal kommentálta a festménysorozatot: "Művészien és lenyűgözően ábrázolja a forradalom előtti Oroszország lényegét". Ezt követően Borisz Grigorjev elfogadta első tanári állását a moszkvai "Első Állami Szabad Művészeti Műhelyben". Azonban nagyon hamar ellenállásba ütközött a tanítványai részéről. Elégedetlenek voltak Grigorjev teljesítményével, és leszavazták a festőt. A diákok egy új mozgalom, a Tanárok nélküli csoport tagjai voltak, amely az oktatásuk nagyobb irányítását akarta átvenni. Grigorjev befejezte tanári állását, és Európába költözött, ahol ismét Franciaországban, de Németországban és Finnországban is élt. Ezután beutazza Észak- és Dél-Amerikát. Az új benyomásokat továbbra is festményekben dolgozza fel, de többször ír szövegeket és novellákat is. 1939 telén halt meg a franciaországi Cagnes-sur-Merben.
Borisz Dmitrijevics Grigorjev orosz festő és költő volt. Rybinskben született 1886 nyarán. A város a Volga torkolatánál fekszik, Moszkvától 280 kilométerre északra. A középiskola elvégzése után Borisz Moszkvába költözött, hogy a művészeti akadémián tanuljon. Néhány év múlva átkerült a szentpétervári Császári Művészeti Akadémiára, ahol folytatta tanulmányait. A Szentpétervári Művészeti Akadémiát 1757-ben alapította Ivan Ivanovics Suvalov orosz gróf. Ez utóbbi a felvilágosodás fontos képviselője volt, és nagyban hozzájárult a Moszkvai Egyetem megalapításához. Grigorjev tanulmányai során számos kurzuson vett részt olyan híres orosz festőknél, grafikusoknál és illusztrátoroknál, mint Kardovszkij, Arcsipov és Kiszeljov, akik mindig hatással voltak a fiatal festő munkásságára.
A diploma megszerzése után Grigorjev Európába költözött. Egy ideig Párizsban tartózkodott, ahol az Académie de la Grande Chaumière tanfolyamain vett részt. A párizsi művészeti akadémia ma is a 6. kerületben található, és két nő, a svájci Martha Stettler és balti barátnője, Alice Dannenberg alapította. Ez akkoriban furcsa volt, hiszen a 20. század elején még nem volt jellemző, hogy nők vezettek volna vállalkozásokat, akadémiákat vagy iskolákat. 1913-ban Borisz Grigorjev visszatért Szentpétervárra. Ez volt a bohém korszak. Grigorjev csatlakozott a "Mir Iskusztva" művészcsoporthoz. Az egyesületet Szergej Djagilev alapította, és a 20. század elején döntő befolyással volt az oroszországi kulturális életre. A művészcsoportban kibontakozik az irodalom iránti szenvedélye. A tagok bátorítják őt. Így az új festmények mellett megírta első novelláját is. A cím "Fiatal sugarak" volt. A mű lelkes olvasóközönségre talált értelmiségi barátai körében.
1916 és 1918 között Grigorjev egy sor képet festett az orosz vidéki lakosságról. Festményein az emberek olykor nagy szegénységét, de az orosz mezőgazdaság erejét is kiemelte. A neves művészeti kritikus, Alexander Benois a következő szavakkal kommentálta a festménysorozatot: "Művészien és lenyűgözően ábrázolja a forradalom előtti Oroszország lényegét". Ezt követően Borisz Grigorjev elfogadta első tanári állását a moszkvai "Első Állami Szabad Művészeti Műhelyben". Azonban nagyon hamar ellenállásba ütközött a tanítványai részéről. Elégedetlenek voltak Grigorjev teljesítményével, és leszavazták a festőt. A diákok egy új mozgalom, a Tanárok nélküli csoport tagjai voltak, amely az oktatásuk nagyobb irányítását akarta átvenni. Grigorjev befejezte tanári állását, és Európába költözött, ahol ismét Franciaországban, de Németországban és Finnországban is élt. Ezután beutazza Észak- és Dél-Amerikát. Az új benyomásokat továbbra is festményekben dolgozza fel, de többször ír szövegeket és novellákat is. 1939 telén halt meg a franciaországi Cagnes-sur-Merben.
Oldal 1 / 2