Artemisia Gentileschi valószínűleg a 17. század leghíresebb női művésze. Orazio Gentileschi egyetlen lányaként a művészet iránti vonzalom a génjeiben volt. Gentileschi pályafutása nagy részét Olaszországban, Spanyolországban és Londonban töltötte. Műveinek fő témája: a nő mint erős hősnő. Számos festménye a nők mitológiában, vallásban és költészetben betöltött szerepével foglalkozik. Az olyan tabutémák, mint az öngyilkosság és az erőszak szintén szerepet játszanak. Gyakran a nő az, aki győztesként vagy harcosként tűnik ki - mint egyik leghíresebb művében, a Judit és Holofernészben (1620 körül).
Gentileschi karrierjét kezdetben beárnyékolta az apja festője és kollégája, Agostino Tassi által elkövetett nemi erőszak miatt indított hosszadalmas per. Ez a fájdalom számos művében egyértelműen kifejezésre jut, és kifejező többdimenziós jelleget kölcsönöz, különösen az ábrázolt nőknek. A tárgyalást, amely a források szerint 1612/13-ban zajlott, sokan ismerték, és aprólékosan feljegyezték. Különböző eljárások után, amelyek során a művésznőnek magának kellett bizonyítania, hogy nem prostituált, Tassit bűnösnek találták és letartóztatták.
A per után Gentileschi megismerkedett Pierantonio di Vincenzo Stiattesivel, egy akkoriban meglehetősen ismeretlen művésszel, akihez Firenzében feleségül ment. Együtt 4 gyermekük született.
A Firenzébe való költözés hamarosan sikeres projektnek bizonyult, és sikerült helyreállítania a per által megtépázott hírnevét. Firenzében végül ő lett az első nő, akit felvettek az Accademia del Disegnóba, megnyitva ezzel az utat a feltörekvő női művészek előtt. Sikerült fontos kapcsolatokra szert tennie, és hamarosan a firenzei felsőbb osztály fontos tagjainak figyelmét is felkeltette. Gentileschi számos művet készített a Mediciek számára, akik hamarosan művészetének lelkes pártfogóivá váltak. Galileo Galilei és Cristofano Allori is a bizalmasai közé tartozott. Az 1630-as években Gentileschi Londonba költözött, ahol apja festőként dolgozott I. Károly udvarában. Számos nagyszabású projektben segédkezett neki 1637-ben bekövetkezett haláláig, majd visszatért Nápolyba, ahol 1652/53-ban halt meg.
Artemisia Gentileschi művei a női alak naturalista ábrázolásával, valamint a színek dramaturgiai eszközként való használatával tűnnek ki. A fény és az árnyék fontos elemei a festményeinek, és egyedi aurát kölcsönöznek a műveknek. Apja, Orazio Gentileschi és különösen Caravaggio nagy hatást gyakoroltak a művészre, ami mindenekelőtt a pontosság iránti szeretetében nyilvánult meg. A festett ruhák, köztük a drapériák magas anyagisága jellemző a művészre. Artemisia Gentileschinek sikerült érvényesülnie egy olyan területen, amelyet az ő korában különösen a férfiak uraltak. Még a saját műhelyében is főleg férfi munkások dolgoztak. Gentileschi bátorságról és lendületről tett tanúbizonyságot - ezek az értékek művészetében is tükröződnek.
Artemisia Gentileschi valószínűleg a 17. század leghíresebb női művésze. Orazio Gentileschi egyetlen lányaként a művészet iránti vonzalom a génjeiben volt. Gentileschi pályafutása nagy részét Olaszországban, Spanyolországban és Londonban töltötte. Műveinek fő témája: a nő mint erős hősnő. Számos festménye a nők mitológiában, vallásban és költészetben betöltött szerepével foglalkozik. Az olyan tabutémák, mint az öngyilkosság és az erőszak szintén szerepet játszanak. Gyakran a nő az, aki győztesként vagy harcosként tűnik ki - mint egyik leghíresebb művében, a Judit és Holofernészben (1620 körül).
Gentileschi karrierjét kezdetben beárnyékolta az apja festője és kollégája, Agostino Tassi által elkövetett nemi erőszak miatt indított hosszadalmas per. Ez a fájdalom számos művében egyértelműen kifejezésre jut, és kifejező többdimenziós jelleget kölcsönöz, különösen az ábrázolt nőknek. A tárgyalást, amely a források szerint 1612/13-ban zajlott, sokan ismerték, és aprólékosan feljegyezték. Különböző eljárások után, amelyek során a művésznőnek magának kellett bizonyítania, hogy nem prostituált, Tassit bűnösnek találták és letartóztatták.
A per után Gentileschi megismerkedett Pierantonio di Vincenzo Stiattesivel, egy akkoriban meglehetősen ismeretlen művésszel, akihez Firenzében feleségül ment. Együtt 4 gyermekük született.
A Firenzébe való költözés hamarosan sikeres projektnek bizonyult, és sikerült helyreállítania a per által megtépázott hírnevét. Firenzében végül ő lett az első nő, akit felvettek az Accademia del Disegnóba, megnyitva ezzel az utat a feltörekvő női művészek előtt. Sikerült fontos kapcsolatokra szert tennie, és hamarosan a firenzei felsőbb osztály fontos tagjainak figyelmét is felkeltette. Gentileschi számos művet készített a Mediciek számára, akik hamarosan művészetének lelkes pártfogóivá váltak. Galileo Galilei és Cristofano Allori is a bizalmasai közé tartozott. Az 1630-as években Gentileschi Londonba költözött, ahol apja festőként dolgozott I. Károly udvarában. Számos nagyszabású projektben segédkezett neki 1637-ben bekövetkezett haláláig, majd visszatért Nápolyba, ahol 1652/53-ban halt meg.
Artemisia Gentileschi művei a női alak naturalista ábrázolásával, valamint a színek dramaturgiai eszközként való használatával tűnnek ki. A fény és az árnyék fontos elemei a festményeinek, és egyedi aurát kölcsönöznek a műveknek. Apja, Orazio Gentileschi és különösen Caravaggio nagy hatást gyakoroltak a művészre, ami mindenekelőtt a pontosság iránti szeretetében nyilvánult meg. A festett ruhák, köztük a drapériák magas anyagisága jellemző a művészre. Artemisia Gentileschinek sikerült érvényesülnie egy olyan területen, amelyet az ő korában különösen a férfiak uraltak. Még a saját műhelyében is főleg férfi munkások dolgoztak. Gentileschi bátorságról és lendületről tett tanúbizonyságot - ezek az értékek művészetében is tükröződnek.
Oldal 1 / 1