Antônio Diogo da Silva Parreiras brazil festő 1860-ban született Niteróiban, Rio de Janeiro államban. Életében illusztrátorként és rajzolóként is nevet szerzett magának.
22 évesen beiratkozott a Rio de Janeiró-i Császári Képzőművészeti Akadémiára. De hamarosan rájött, hogy az ott bemutatott technikák nem azok, amikre ő gondolt. A szabad festészet jobban illett a természetéhez. Megfelelő mentorra talált Johann Georg Grimm német professzor és tájképfestő személyében, aki bevezette a szabadtéri festészetbe. Európában, a velencei Képzőművészeti Akadémián finomította festészeti technikáját. A brazil művészeti akadémia, az Escola Nacional de Belas Artes, amely mindig is meghatározó hatással volt a brazil művészetre, elfogadta őt a tájképfestészet professzorának. Egykori tanárához, Georg Grimmhez hasonlóan arra ösztönözte tanítványait, hogy a szabadban fessenek. Saját festményei is ezt a stílust tükrözik: Parreiras hol a Rio de Janeirót körülvevő sötét erdőket ábrázolta, hol világos pálmafás öblöket és a nyílt tengert rajzolta.
Képei erőteljesek és hangulatosak, és a részletekre való odafigyeléssel ragadnak meg. Részben zavaró jelenetek: Vadállatok a halálukban, Dél-Amerika meghódítása. Parreira festményein kétségbeesett, meggyötört emberek, de érzéki, harmonikus megjelenésű, világos, világos tónusú portrék is láthatók vetkőzetlen szépségekről, valamint csendes vidéki idillt ábrázoló tájképek. Szereti a történelmi ábrázolásokat is. Ezek mennyezeti freskók formájában olyan híres épületekben csodálhatók meg, mint például a belo horizontéi Szabadság Palotája. Parreiras a Belle Époque legjelentősebb brazil festői közé tartozik. Kitüntetései között több aranyérmet is kapott az 1918 és 1929 közötti időszakban. Írói tehetsége is volt. 1926-ban írta meg a "História de um Pintor contada por ele mesmo" című művét - saját önéletrajzát.
Parreiras 1937-ben halt meg szülőhelyén, Niteróiban. A tiszteletére épített múzeum, amely egykori otthonában kapott helyet, lenyűgöző művészetének állít emléket.
Antônio Diogo da Silva Parreiras brazil festő 1860-ban született Niteróiban, Rio de Janeiro államban. Életében illusztrátorként és rajzolóként is nevet szerzett magának.
22 évesen beiratkozott a Rio de Janeiró-i Császári Képzőművészeti Akadémiára. De hamarosan rájött, hogy az ott bemutatott technikák nem azok, amikre ő gondolt. A szabad festészet jobban illett a természetéhez. Megfelelő mentorra talált Johann Georg Grimm német professzor és tájképfestő személyében, aki bevezette a szabadtéri festészetbe. Európában, a velencei Képzőművészeti Akadémián finomította festészeti technikáját. A brazil művészeti akadémia, az Escola Nacional de Belas Artes, amely mindig is meghatározó hatással volt a brazil művészetre, elfogadta őt a tájképfestészet professzorának. Egykori tanárához, Georg Grimmhez hasonlóan arra ösztönözte tanítványait, hogy a szabadban fessenek. Saját festményei is ezt a stílust tükrözik: Parreiras hol a Rio de Janeirót körülvevő sötét erdőket ábrázolta, hol világos pálmafás öblöket és a nyílt tengert rajzolta.
Képei erőteljesek és hangulatosak, és a részletekre való odafigyeléssel ragadnak meg. Részben zavaró jelenetek: Vadállatok a halálukban, Dél-Amerika meghódítása. Parreira festményein kétségbeesett, meggyötört emberek, de érzéki, harmonikus megjelenésű, világos, világos tónusú portrék is láthatók vetkőzetlen szépségekről, valamint csendes vidéki idillt ábrázoló tájképek. Szereti a történelmi ábrázolásokat is. Ezek mennyezeti freskók formájában olyan híres épületekben csodálhatók meg, mint például a belo horizontéi Szabadság Palotája. Parreiras a Belle Époque legjelentősebb brazil festői közé tartozik. Kitüntetései között több aranyérmet is kapott az 1918 és 1929 közötti időszakban. Írói tehetsége is volt. 1926-ban írta meg a "História de um Pintor contada por ele mesmo" című művét - saját önéletrajzát.
Parreiras 1937-ben halt meg szülőhelyén, Niteróiban. A tiszteletére épített múzeum, amely egykori otthonában kapott helyet, lenyűgöző művészetének állít emléket.
Oldal 1 / 1