Anne Vallayer-Coster, aki 1744. december 21-én született Párizsban és 1818. február 28-án halt meg, a francia művészeti élet fontos alakja volt. A tehetséges festő és rajzoló a francia forradalom előtt és után is elismerést és sikert aratott. Lenyűgöző karrierjét Marie-Antoinette pártfogása segítette, aki bemutatta őt a királyi családnak, és lehetővé tette számára, hogy megfestse a család néhány tagjának portréját.
Vallayer-Coster művészcsaládba született - édesapja, Joseph Vallayer aranyműves volt, édesanyja, Anne Cornut Delafontaine pedig miniatűrfestő. Gyermek- és ifjúkorát a Manufacture royale des Gobelinsben töltötte, ahol olyan neves művészek tanították, mint a Madeleine Françoise Basseporte és a Claude Joseph Vernet. Első dokumentált művészi munkái 1762-ből származnak.
A csendéletfestészetben való tehetségének és jártasságának köszönhetően 1770-ben felvételt nyert a tekintélyes Académie royale de peinture et de sculpture-ba. A következő években 1789-ig végzett munkássága, különösen a Szalonban rendezett rendszeres kiállításai elismerést és dicséretet váltottak ki belőle olyan kiváló műkritikusoktól, mint Denis Diderot.
Karrierjének fontos fordulópontja volt az a támogatás, amelyet 1772-től Marie-Antoinette-től kapott. A dauphine, majd királyné lehetővé tette Vallayer-Coster számára, hogy a tekintélyes Galerie du Louvre-ban lakjon és a királyi család tagjairól portrékat fessen.
1781-ben feleségül ment Jean-Pierre-Silvestre Coster ügyvédhez, és az ő vezetéknevét is hozzáadta a sajátjához. A francia forradalom zavaros időszaka ellenére Vallayer-Coster folytatta művészi tevékenységét, és 1795-től ismét kiállított a Szalonban.
Vallayer-Coster munkássága számos médiumot felölelt, többek között olajfestményeket, akvarelleket, pasztelleket, gouache-okat, rajzokat és miniatúrákat. A forradalom után az ő tervei alapján készültek gobelinek. Munkái nagy népszerűségnek örvendtek kortársai körében, többek között Marigny márki, Josephine császárnő, XVIII. louis és d'Angoulême hercegnő körében.
Anne Vallayer-Coster azon kevés nők egyike volt, akik korának művészetében sikeresek voltak. Közvetlen versenyben állt korának olyan jelentős férfi művészeivel, mint a MŰVÉSZET2 és a MŰVÉSZET3. Valójában néhány művét tévesen Chardinnak tulajdonították, és ismert, hogy Vallayer-Coster műveit időnként Chardin műveiként adták el árveréseken. E félreértések és a kihívások ellenére, amelyekkel nőként a férfiak uralta művészeti világban szembesülnie kellett, Vallayer-Coster lenyűgöző örökséget hagyott hátra, és korának egyik legjelentősebb művészeként tartják számon. Művei ma is megtalálhatók múzeumokban és gyűjteményekben szerte a világon.
Anne Vallayer-Coster, aki 1744. december 21-én született Párizsban és 1818. február 28-án halt meg, a francia művészeti élet fontos alakja volt. A tehetséges festő és rajzoló a francia forradalom előtt és után is elismerést és sikert aratott. Lenyűgöző karrierjét Marie-Antoinette pártfogása segítette, aki bemutatta őt a királyi családnak, és lehetővé tette számára, hogy megfestse a család néhány tagjának portréját.
Vallayer-Coster művészcsaládba született - édesapja, Joseph Vallayer aranyműves volt, édesanyja, Anne Cornut Delafontaine pedig miniatűrfestő. Gyermek- és ifjúkorát a Manufacture royale des Gobelinsben töltötte, ahol olyan neves művészek tanították, mint a Madeleine Françoise Basseporte és a Claude Joseph Vernet. Első dokumentált művészi munkái 1762-ből származnak.
A csendéletfestészetben való tehetségének és jártasságának köszönhetően 1770-ben felvételt nyert a tekintélyes Académie royale de peinture et de sculpture-ba. A következő években 1789-ig végzett munkássága, különösen a Szalonban rendezett rendszeres kiállításai elismerést és dicséretet váltottak ki belőle olyan kiváló műkritikusoktól, mint Denis Diderot.
Karrierjének fontos fordulópontja volt az a támogatás, amelyet 1772-től Marie-Antoinette-től kapott. A dauphine, majd királyné lehetővé tette Vallayer-Coster számára, hogy a tekintélyes Galerie du Louvre-ban lakjon és a királyi család tagjairól portrékat fessen.
1781-ben feleségül ment Jean-Pierre-Silvestre Coster ügyvédhez, és az ő vezetéknevét is hozzáadta a sajátjához. A francia forradalom zavaros időszaka ellenére Vallayer-Coster folytatta művészi tevékenységét, és 1795-től ismét kiállított a Szalonban.
Vallayer-Coster munkássága számos médiumot felölelt, többek között olajfestményeket, akvarelleket, pasztelleket, gouache-okat, rajzokat és miniatúrákat. A forradalom után az ő tervei alapján készültek gobelinek. Munkái nagy népszerűségnek örvendtek kortársai körében, többek között Marigny márki, Josephine császárnő, XVIII. louis és d'Angoulême hercegnő körében.
Anne Vallayer-Coster azon kevés nők egyike volt, akik korának művészetében sikeresek voltak. Közvetlen versenyben állt korának olyan jelentős férfi művészeivel, mint a MŰVÉSZET2 és a MŰVÉSZET3. Valójában néhány művét tévesen Chardinnak tulajdonították, és ismert, hogy Vallayer-Coster műveit időnként Chardin műveiként adták el árveréseken. E félreértések és a kihívások ellenére, amelyekkel nőként a férfiak uralta művészeti világban szembesülnie kellett, Vallayer-Coster lenyűgöző örökséget hagyott hátra, és korának egyik legjelentősebb művészeként tartják számon. Művei ma is megtalálhatók múzeumokban és gyűjteményekben szerte a világon.
Oldal 1 / 1