Almeida Júnior Brazília egyik legjelentősebb festője volt. A környezet hangulatának festői megragadásához való különleges tehetsége tette világhírűvé festményeit. Naturalistaként festményein többször foglalkozik Brazília egyszerű vidéki lakosságának életével, és festői módon ábrázolja mindennapjaikat. Így Almeida Júnior művei ma a kor fontos tanúságtételei. Számos festménye az ország legjelentősebb művészeti intézményeiben, például a Rio de Janeiró-i Museu Nacional de Belas Artes-ban található.
A festő 1850 májusában született São Paulo állam egy kis közösségében. Már fiatalon megmutatkozott a művészi tehetsége. Már tinédzserként megrendelésre készít festményeket a megrendelők számára. Köztük volt a helyi pap, Miguel Correa Pacheco, aki különböző vallási témájú festményeket rendelt Almeidától. A fiú tehetségétől elragadtatva a pap adományokat gyűjtött a plébániáján, ami lehetővé tette, hogy Almeida Júnior Brazília leghíresebb művészeti akadémiáján, az Academica Imperial de Belas Artes-ban tanulhasson. Végül 19 évesen elhagyta otthonát, és Rio de Janeiróba költözött, hogy megkezdje tanulmányait. Professzorai közé tartozik a Victor Meirelles, Pedro Americano és Jules Le Chevrel - a festészet nagy mesterei.
1874-ben kapja első díját művészetéért. A nyereményből finanszírozza az európai utazást, ahol számos benyomást gyűjt. Visszatér hazájába, és megnyitja első stúdióját. Szülőfalujában, Ituban művészeti tanárként tevékenykedik. 1876-ban újabb szerencsés véletlen történt az életében. Megismerkedett II. Péter császárral, aki lelkesedett a tehetséges festőért, és finanszírozta további európai tanulmányait. Ugyanebben az évben Almeida ismét Európába indult, havi 300 frankos ösztöndíjjal a zsebében. Rómán keresztül Párizsba utazott, ahol beiratkozott az École Superieure des Beaux Arts-ra. A művészeti iskola a Montmartre híres művésznegyedében található. Itt Lequien Fils és az Alexandre Cabanel tanítja. A párizsi évek rendkívül inspirálják a festőt. Ő rajzolja leghíresebb festményeit, mint például az "Egyiptomi menekülés", a "Brazil favágó" vagy "A modell szünete". Mielőtt visszatér Brazíliába, első önálló kiállításán mutatja be összegyűjtött műveit a művészeti iskolájában. Nem sokkal később Brazília egyik legnagyobb művészeti kiállításán vehet részt festményeivel. Később ismét saját műtermében dolgozik. Négyszemközt viszonyt kezdett unokatestvére feleségével. Halála után Almeida Júnior megkapta a "Brazília nemzeti festője" címet.
Almeida Júnior Brazília egyik legjelentősebb festője volt. A környezet hangulatának festői megragadásához való különleges tehetsége tette világhírűvé festményeit. Naturalistaként festményein többször foglalkozik Brazília egyszerű vidéki lakosságának életével, és festői módon ábrázolja mindennapjaikat. Így Almeida Júnior művei ma a kor fontos tanúságtételei. Számos festménye az ország legjelentősebb művészeti intézményeiben, például a Rio de Janeiró-i Museu Nacional de Belas Artes-ban található.
A festő 1850 májusában született São Paulo állam egy kis közösségében. Már fiatalon megmutatkozott a művészi tehetsége. Már tinédzserként megrendelésre készít festményeket a megrendelők számára. Köztük volt a helyi pap, Miguel Correa Pacheco, aki különböző vallási témájú festményeket rendelt Almeidától. A fiú tehetségétől elragadtatva a pap adományokat gyűjtött a plébániáján, ami lehetővé tette, hogy Almeida Júnior Brazília leghíresebb művészeti akadémiáján, az Academica Imperial de Belas Artes-ban tanulhasson. Végül 19 évesen elhagyta otthonát, és Rio de Janeiróba költözött, hogy megkezdje tanulmányait. Professzorai közé tartozik a Victor Meirelles, Pedro Americano és Jules Le Chevrel - a festészet nagy mesterei.
1874-ben kapja első díját művészetéért. A nyereményből finanszírozza az európai utazást, ahol számos benyomást gyűjt. Visszatér hazájába, és megnyitja első stúdióját. Szülőfalujában, Ituban művészeti tanárként tevékenykedik. 1876-ban újabb szerencsés véletlen történt az életében. Megismerkedett II. Péter császárral, aki lelkesedett a tehetséges festőért, és finanszírozta további európai tanulmányait. Ugyanebben az évben Almeida ismét Európába indult, havi 300 frankos ösztöndíjjal a zsebében. Rómán keresztül Párizsba utazott, ahol beiratkozott az École Superieure des Beaux Arts-ra. A művészeti iskola a Montmartre híres művésznegyedében található. Itt Lequien Fils és az Alexandre Cabanel tanítja. A párizsi évek rendkívül inspirálják a festőt. Ő rajzolja leghíresebb festményeit, mint például az "Egyiptomi menekülés", a "Brazil favágó" vagy "A modell szünete". Mielőtt visszatér Brazíliába, első önálló kiállításán mutatja be összegyűjtött műveit a művészeti iskolájában. Nem sokkal később Brazília egyik legnagyobb művészeti kiállításán vehet részt festményeivel. Később ismét saját műtermében dolgozik. Négyszemközt viszonyt kezdett unokatestvére feleségével. Halála után Almeida Júnior megkapta a "Brazília nemzeti festője" címet.
Oldal 1 / 1