Alfred Emile Stevens festőművész volt, akinek szenvedélye volt a litográfia. Szülőföldjén, Belgiumban nőtt fel védett körülmények között. Édesanyja és édesapja is érdeklődött a művészet iránt, és a festészet iránti szeretetüket átadták fiuknak. Fiatalemberként Stevens-t elragadta a vándorlási vágy, és Franciaországba távozott. Párizsban telepedett le - a művészek számára akkor és most is szerencsés helyen.
Az impresszionisták körében, akikkel szoros baráti és üzleti kapcsolatokat ápolt, Stevens elindult, hogy megtalálja saját, személyes festészeti stílusát. Bár soha nem volt impresszionista, és nem is akart az lenni, a néző láthatja, hogy Stevens művészi ihletet merített a mozgalomból. A tört ecsetvonások, a háttérszín sötét csíkjai és a japán elemek, amelyek az impresszionista festészet nagyszerű alkotóelemei, Stevens festményein is megtalálhatók. Stevens a gyönyörű arisztokrata nőkről készült társasági portréiról vált híressé: korhű ruhába öltözött nőies hölgyeket ábrázolt a korszakhoz képest nagyon intim jelenetekben. Ezzel megtalálta kedvenc témáját. Ezek a népszerű festmények viszonylag korán kivívták számára a párizsi művészeti élet tiszteletbeli státuszát. Ez azt jelentette, hogy minden egyes festményét automatikusan elfogadták a tekintélyes párizsi Szalon minden egyes kiállításán.
Az ezt követő évtizedekben sikere egyre nőtt. Festményeit olyan neves vásárlók vásárolták meg, mint a Brüsszeli Múzeum és Leopold belga király. 1867-ben részt vett a nagy párizsi világkiállításon, és festményeiért számos első osztályú kitüntetést kapott, valamint a Becsületlégió tisztjévé léptették elő. Az 1880-as év jelentette Alfred Emile Steven pályafutásának csúcspontját. Szinte mindent elért, amit a szakmájában el lehetett érni, és a maga korában a város egyik legjobb festőjeként dicsérték.
Az 1890-es években fokozatosan befejezte aktív pályafutását. Az emlékezetből azonban soha nem tűnt el. Még életében, 1900-ban kapta meg első retrospektív kiállítását a párizsi Ecole des Beaux-Arts-ban, a művészeti akadémián, amely a festészethez fűződő örökségét ünnepelte.
Alfred Emile Stevens festőművész volt, akinek szenvedélye volt a litográfia. Szülőföldjén, Belgiumban nőtt fel védett körülmények között. Édesanyja és édesapja is érdeklődött a művészet iránt, és a festészet iránti szeretetüket átadták fiuknak. Fiatalemberként Stevens-t elragadta a vándorlási vágy, és Franciaországba távozott. Párizsban telepedett le - a művészek számára akkor és most is szerencsés helyen.
Az impresszionisták körében, akikkel szoros baráti és üzleti kapcsolatokat ápolt, Stevens elindult, hogy megtalálja saját, személyes festészeti stílusát. Bár soha nem volt impresszionista, és nem is akart az lenni, a néző láthatja, hogy Stevens művészi ihletet merített a mozgalomból. A tört ecsetvonások, a háttérszín sötét csíkjai és a japán elemek, amelyek az impresszionista festészet nagyszerű alkotóelemei, Stevens festményein is megtalálhatók. Stevens a gyönyörű arisztokrata nőkről készült társasági portréiról vált híressé: korhű ruhába öltözött nőies hölgyeket ábrázolt a korszakhoz képest nagyon intim jelenetekben. Ezzel megtalálta kedvenc témáját. Ezek a népszerű festmények viszonylag korán kivívták számára a párizsi művészeti élet tiszteletbeli státuszát. Ez azt jelentette, hogy minden egyes festményét automatikusan elfogadták a tekintélyes párizsi Szalon minden egyes kiállításán.
Az ezt követő évtizedekben sikere egyre nőtt. Festményeit olyan neves vásárlók vásárolták meg, mint a Brüsszeli Múzeum és Leopold belga király. 1867-ben részt vett a nagy párizsi világkiállításon, és festményeiért számos első osztályú kitüntetést kapott, valamint a Becsületlégió tisztjévé léptették elő. Az 1880-as év jelentette Alfred Emile Steven pályafutásának csúcspontját. Szinte mindent elért, amit a szakmájában el lehetett érni, és a maga korában a város egyik legjobb festőjeként dicsérték.
Az 1890-es években fokozatosan befejezte aktív pályafutását. Az emlékezetből azonban soha nem tűnt el. Még életében, 1900-ban kapta meg első retrospektív kiállítását a párizsi Ecole des Beaux-Arts-ban, a művészeti akadémián, amely a festészethez fűződő örökségét ünnepelte.
Oldal 1 / 3