Achille Devéria olyasmit ért el, amit sok művész soha. Már fiatalon a fiatal 19. század keresett és elismert művészévé vált. Iskolai tanulmányai befejezése után azonnal művészi pályára lépett, és az olajfestészetnek szentelte magát. A festő 22 évesen már részt vett a Párizsi Szalon egyik kiállításán.
Kisebbik testvére szintén a művészetnek szentelte magát, és a testvérek közelsége ellenére motívumválasztásuk eltérő irányba fejlődött. Egy közösen vezetett művészeti iskola alatt Achille Devéria a litográfiának szentelte magát. A litográfiák különösen keresettek voltak a kiadóiparban, és a művész megbízásokat kapott nagy regények illusztrálására. Ettől kezdve a "Don Quijote", a "Robinson Crusoe" és a "Faust" kiadásait finom grafikai munkák díszítették, amelyeket Achille a legnagyobb precizitással készített. Minden művészeti korszakot felfordulás jellemzett, és állandó változásnak volt kitéve. Achille Devéria magába szívta a változásokat, és az új irányzatokat beépítette művészetébe. Később a művész ügyesen átvette a Francia Nemzeti Könyvtár grafikai gyűjteményének kezelését, és a Louvre egyiptomi gyűjteményének vezetését. Sajnos egy betegség vetett véget e szokatlan művész életének, amely egy egyiptomi útja során érte.
A 19. század eleji művészeti élet lassan, de folyamatosan távolodott a vallási befolyástól. Különösen Párizsban olvadt össze a képzőművészek és az irodalmárok színtere. Achille Devéria és Victor Hugo körül élénk eszmecserékkel teli művészeti színtér alakult ki. Achille művei a motívumok széles spektrumát mutatják. Ez egyrészt a különböző ügyfeleinek köszönhető. Olyan kis nézeteket alkotott, amelyeket ügyfelei privát szemlélődésére tartogatott, és erotikus hangulatot biztosított a budoárban. Másrészt a jó társadalom megrendelte az otthonok nyilvános helyiségeibe szánt, visszafogott áhítatos képeket. Az irodalmi ipar illusztrációkat rendelt, és a művészek műfajok szerte portrékat készíttettek magukról. Híresek azok az értelmezések, amelyeket Devéria Victor Hugóból és Franz Listből dolgozott ki. Ernst Jünger az "édes áhítatos képektől a tüzes pornográfiájú művekig" szavakkal jellemezte a művek válogatását, és ezzel megragadta a szokatlan spektrumot.
Achille Devéria olyasmit ért el, amit sok művész soha. Már fiatalon a fiatal 19. század keresett és elismert művészévé vált. Iskolai tanulmányai befejezése után azonnal művészi pályára lépett, és az olajfestészetnek szentelte magát. A festő 22 évesen már részt vett a Párizsi Szalon egyik kiállításán.
Kisebbik testvére szintén a művészetnek szentelte magát, és a testvérek közelsége ellenére motívumválasztásuk eltérő irányba fejlődött. Egy közösen vezetett művészeti iskola alatt Achille Devéria a litográfiának szentelte magát. A litográfiák különösen keresettek voltak a kiadóiparban, és a művész megbízásokat kapott nagy regények illusztrálására. Ettől kezdve a "Don Quijote", a "Robinson Crusoe" és a "Faust" kiadásait finom grafikai munkák díszítették, amelyeket Achille a legnagyobb precizitással készített. Minden művészeti korszakot felfordulás jellemzett, és állandó változásnak volt kitéve. Achille Devéria magába szívta a változásokat, és az új irányzatokat beépítette művészetébe. Később a művész ügyesen átvette a Francia Nemzeti Könyvtár grafikai gyűjteményének kezelését, és a Louvre egyiptomi gyűjteményének vezetését. Sajnos egy betegség vetett véget e szokatlan művész életének, amely egy egyiptomi útja során érte.
A 19. század eleji művészeti élet lassan, de folyamatosan távolodott a vallási befolyástól. Különösen Párizsban olvadt össze a képzőművészek és az irodalmárok színtere. Achille Devéria és Victor Hugo körül élénk eszmecserékkel teli művészeti színtér alakult ki. Achille művei a motívumok széles spektrumát mutatják. Ez egyrészt a különböző ügyfeleinek köszönhető. Olyan kis nézeteket alkotott, amelyeket ügyfelei privát szemlélődésére tartogatott, és erotikus hangulatot biztosított a budoárban. Másrészt a jó társadalom megrendelte az otthonok nyilvános helyiségeibe szánt, visszafogott áhítatos képeket. Az irodalmi ipar illusztrációkat rendelt, és a művészek műfajok szerte portrékat készíttettek magukról. Híresek azok az értelmezések, amelyeket Devéria Victor Hugóból és Franz Listből dolgozott ki. Ernst Jünger az "édes áhítatos képektől a tüzes pornográfiájú művekig" szavakkal jellemezte a művek válogatását, és ezzel megragadta a szokatlan spektrumot.
Oldal 1 / 2