A 18. század végének csodagyerekeként és szupersztárjaként tartják számon. Abszolút hallása és briliáns életműve tette őt híressé. Wolfgang Amadeus Mozart halhatatlan hírneve azonban ennél többről szól: lázadásról, extravaganciáról és rejtélyes, túl korai haláláról. Mozart apja, Leopold számára már akkor világos volt, hogy legkisebb fiából ünnepelt zenész lesz, amikor a kicsi és kissé beteges Wolfgang Amadeus meglátta a napvilágot. Amint az utóda elég idős volt ahhoz, hogy elérje a zongora billentyűit, mindenre megtanította, ami zenei. Mozart hároméves korában kezdett zongorázni, négyévesen hegedülni tanulni, és első nyilvános fellépéseit még hatéves kora előtt tartotta. A kis Mozart nővérével, Mária Annával együtt, akit apja szintén zenei csodagyereknek nevelt, elvarázsolta Európa udvarait és nemesi házait. Bekötött szemmel játszott, vagy a zongoránál a billentyűket letakarva. Ha a pénz úgy hozta, a Mozart-gyerekek máshol is felléptek, vendéglőkben és partikon mutatták meg tudásukat.
Mozart igazi tehetsége akkor mutatkozott meg, amikor nyolcéves korában megkapta első kottáskönyvét. Egyszeri hallás után egész darabokat tudott emlékezetből leírni, és még tizenharmadik születésnapja előtt több operát és szimfóniát komponált. De minél idősebb lett Mozart, annál inkább elhalványult az a varázslat, amelyet egykor csodagyerekként nyújtott előadásai sugároztak. A fiatalembernek más lehetőségeket kellett keresnie, hogy megélhetést biztosítson magának és családjának. És valóban megbecsült állást talált püspököknél és császároknál. De néhány hónapnál tovább soha nem tudott alávetni magát a munkaadóinak. Mozart lázadt, nem akarta elfogadni művészi szabadságának korlátozását, és gyermeki, gyakran ostoba természetével negatív feltűnést keltett.
Mozart egyre inkább igyekezett eltávolodni apjától. Húszas évei közepén végleg kitört, és Bécsbe ment. Ott apja áldása nélkül feleségül vette első nagy szerelmének nővérét, és független művész lett. Zeneszerzőként és zenetanárként dolgozott, kottáit nyomtatásban árulta, és zongoristaként is fellépett. Mozart jól keresett, mai mércével mérve évi 150 000 eurós jövedelme volt. Ennek ellenére gyakran a kenyérkereső életét élte. A pénzügyek iránti tudatlansága, az élvezetek iránti szenvedélye és a zenének való teljes odaadása arra kényszerítette, hogy szélsőséges életet éljen. Bár a bécsi évek Mozart talán legtermékenyebb évei voltak - itt komponálta a Don Giovannit, a Figaro házasságát és a Varázsfuvolát -, testileg és lelkileg is kimerítették. Mivel egész életében irigyek és hasherek vették körül, élete végén azt gyanította, hogy megmérgezték. Mozart 35 éves korában halt meg. Korai halálának valódi körülményei ma is vitatottak.
A 18. század végének csodagyerekeként és szupersztárjaként tartják számon. Abszolút hallása és briliáns életműve tette őt híressé. Wolfgang Amadeus Mozart halhatatlan hírneve azonban ennél többről szól: lázadásról, extravaganciáról és rejtélyes, túl korai haláláról. Mozart apja, Leopold számára már akkor világos volt, hogy legkisebb fiából ünnepelt zenész lesz, amikor a kicsi és kissé beteges Wolfgang Amadeus meglátta a napvilágot. Amint az utóda elég idős volt ahhoz, hogy elérje a zongora billentyűit, mindenre megtanította, ami zenei. Mozart hároméves korában kezdett zongorázni, négyévesen hegedülni tanulni, és első nyilvános fellépéseit még hatéves kora előtt tartotta. A kis Mozart nővérével, Mária Annával együtt, akit apja szintén zenei csodagyereknek nevelt, elvarázsolta Európa udvarait és nemesi házait. Bekötött szemmel játszott, vagy a zongoránál a billentyűket letakarva. Ha a pénz úgy hozta, a Mozart-gyerekek máshol is felléptek, vendéglőkben és partikon mutatták meg tudásukat.
Mozart igazi tehetsége akkor mutatkozott meg, amikor nyolcéves korában megkapta első kottáskönyvét. Egyszeri hallás után egész darabokat tudott emlékezetből leírni, és még tizenharmadik születésnapja előtt több operát és szimfóniát komponált. De minél idősebb lett Mozart, annál inkább elhalványult az a varázslat, amelyet egykor csodagyerekként nyújtott előadásai sugároztak. A fiatalembernek más lehetőségeket kellett keresnie, hogy megélhetést biztosítson magának és családjának. És valóban megbecsült állást talált püspököknél és császároknál. De néhány hónapnál tovább soha nem tudott alávetni magát a munkaadóinak. Mozart lázadt, nem akarta elfogadni művészi szabadságának korlátozását, és gyermeki, gyakran ostoba természetével negatív feltűnést keltett.
Mozart egyre inkább igyekezett eltávolodni apjától. Húszas évei közepén végleg kitört, és Bécsbe ment. Ott apja áldása nélkül feleségül vette első nagy szerelmének nővérét, és független művész lett. Zeneszerzőként és zenetanárként dolgozott, kottáit nyomtatásban árulta, és zongoristaként is fellépett. Mozart jól keresett, mai mércével mérve évi 150 000 eurós jövedelme volt. Ennek ellenére gyakran a kenyérkereső életét élte. A pénzügyek iránti tudatlansága, az élvezetek iránti szenvedélye és a zenének való teljes odaadása arra kényszerítette, hogy szélsőséges életet éljen. Bár a bécsi évek Mozart talán legtermékenyebb évei voltak - itt komponálta a Don Giovannit, a Figaro házasságát és a Varázsfuvolát -, testileg és lelkileg is kimerítették. Mivel egész életében irigyek és hasherek vették körül, élete végén azt gyanította, hogy megmérgezték. Mozart 35 éves korában halt meg. Korai halálának valódi körülményei ma is vitatottak.
Oldal 1 / 1