Amikor Giotto di Bondone, egy kovács fia tízévesen az akkor már híres festőművész Cimabue tanoncává vált, már sejteni lehetett a tehetségét. Tanára akkor figyelt fel rá, amikor megfigyelte, hogy rajzolja a juhokat, amelyeket gondozott. Egészen elképedt, hogy Giotto milyen élethűen rajzolta le őket. Fiatal művészként szerzett képességeiről egy kedves anekdota (de valószínűleg legenda) is szól. Giotto egy Cimabue által festett portrén egy megtévesztően valóságos legyet festett egy arc orrára. Amikor Cimabue visszatért a műhelybe, többször is megpróbálta letörölni ezt a legyet. Giotto páratlan érzékkel rendelkezett a részletek iránt, amelyeket pontosan vetített a vászonra. Így festőművész hírneve nagyon gyorsan elterjedt.
Ahogy az a korban szokásos volt, Giotto egész életműve vallási témák körül forgott, amelyek számos freskóján is tükröződtek. Hamarosan nem kizárólag Firenzéből kapott megbízásokat. Így nem meglepő, hogy XII. Benedek pápa Rómába hozta őt. Giotto előzetesen meggyőzte a pápát egy kör szabadkézi rajzával, amelyet szinte tökéletesen és segédeszközök, például iránytű nélkül festett meg. Tíz évet töltött Rómában, ahol tekintélyes festőműhelyt tartott fenn. Anjou Róbert király is felfigyelt eredményeire, és a nápolyi udvarba rendelte, ahol az "Első udvari festő" címet kapta. Visszatérése után őt választották ki a firenzei Campanile tervezésére. Maga Giotto aztán 1334-ben még a firenzei székesegyházépítő páholy vezetője és városi építész is lett. Ez elsősorban nem építészként, hanem festőként szerzett nagy érdemei elismerése volt.
A legfontosabb szempont azonban az, hogy a karakterei nagyon természetesek és élénkek. Giotto forradalmasította a festészetet. Ő volt az egyik első művész, akinek sikerült a valóság illúzióját érzékletesen és perspektivikusan ábrázolnia a sík felületen. Az Assisi, Rimini, Padova, majd később egész Itália számos megrendelése révén a rendkívül népszerű festő nemcsak nagy hírnévre tett szert, hanem bizonyos anyagi vagyonra is szert tett. Alkotói karrierje csúcsán több birtokot birtokolt Firenzében és környékén, valamint Rómában. Fő műve a padovai Scrovegni-kápolnában található freskóciklus, amely a passiótörténetet, valamint Jézus és Mária életét ábrázolja több mint 100 jelenetben. Giottót és felfedezőjét és tanárát, Cimabue-t az olasz reneszánsz megalapítóinak tartják, mert felülkerekedtek koruk statikus és sztereotip konvencióin.
Amikor Giotto di Bondone, egy kovács fia tízévesen az akkor már híres festőművész Cimabue tanoncává vált, már sejteni lehetett a tehetségét. Tanára akkor figyelt fel rá, amikor megfigyelte, hogy rajzolja a juhokat, amelyeket gondozott. Egészen elképedt, hogy Giotto milyen élethűen rajzolta le őket. Fiatal művészként szerzett képességeiről egy kedves anekdota (de valószínűleg legenda) is szól. Giotto egy Cimabue által festett portrén egy megtévesztően valóságos legyet festett egy arc orrára. Amikor Cimabue visszatért a műhelybe, többször is megpróbálta letörölni ezt a legyet. Giotto páratlan érzékkel rendelkezett a részletek iránt, amelyeket pontosan vetített a vászonra. Így festőművész hírneve nagyon gyorsan elterjedt.
Ahogy az a korban szokásos volt, Giotto egész életműve vallási témák körül forgott, amelyek számos freskóján is tükröződtek. Hamarosan nem kizárólag Firenzéből kapott megbízásokat. Így nem meglepő, hogy XII. Benedek pápa Rómába hozta őt. Giotto előzetesen meggyőzte a pápát egy kör szabadkézi rajzával, amelyet szinte tökéletesen és segédeszközök, például iránytű nélkül festett meg. Tíz évet töltött Rómában, ahol tekintélyes festőműhelyt tartott fenn. Anjou Róbert király is felfigyelt eredményeire, és a nápolyi udvarba rendelte, ahol az "Első udvari festő" címet kapta. Visszatérése után őt választották ki a firenzei Campanile tervezésére. Maga Giotto aztán 1334-ben még a firenzei székesegyházépítő páholy vezetője és városi építész is lett. Ez elsősorban nem építészként, hanem festőként szerzett nagy érdemei elismerése volt.
A legfontosabb szempont azonban az, hogy a karakterei nagyon természetesek és élénkek. Giotto forradalmasította a festészetet. Ő volt az egyik első művész, akinek sikerült a valóság illúzióját érzékletesen és perspektivikusan ábrázolnia a sík felületen. Az Assisi, Rimini, Padova, majd később egész Itália számos megrendelése révén a rendkívül népszerű festő nemcsak nagy hírnévre tett szert, hanem bizonyos anyagi vagyonra is szert tett. Alkotói karrierje csúcsán több birtokot birtokolt Firenzében és környékén, valamint Rómában. Fő műve a padovai Scrovegni-kápolnában található freskóciklus, amely a passiótörténetet, valamint Jézus és Mária életét ábrázolja több mint 100 jelenetben. Giottót és felfedezőjét és tanárát, Cimabue-t az olasz reneszánsz megalapítóinak tartják, mert felülkerekedtek koruk statikus és sztereotip konvencióin.
Oldal 1 / 3