James Duffield Harding korának egyik legismertebb brit tájképfestője volt. Igazi tehetsége azonban a litográfiában és a rajzolási kézikönyvek készítésében rejlett. Egy rajzolómester fiaként ezzel a tehetséggel született. Az ő sorsa azonban a tanítás és a feltalálás volt. A színes papír és az átlátszatlan festék használata korának számos festőjére hatással volt. Már 13 éves korában két rajzát kiállították a Royal Academy-n. Ez akkoriban nagyon nagy megtiszteltetésnek számított. Miután egy évig Charles Pye metszőnél tanult, úgy döntött, hogy az akvarellfestészet mellett marad. 18 évesen a Society of Arts ezüstérmet kapott munkájáért. Ezután az Akvarellfestők Társaságával állított ki.
Duffield Harding tehetsége a feltalálásban rejlett, még önmagában is. Mindig újra és újra feltalálta magát. Így aztán áttért az olajfestészetre, és ismét kiállított a Királyi Akadémián. Különösen meggyőző volt a tanításban. Duffield Harding korának egyik legnépszerűbb tanára volt. Duffield Harding saját tananyagot dolgozott ki diákjai számára. Festészeti kézikönyvei ma már keresett aukciós tárgyak. Amikor a litográfia népszerűvé vált Nagy-Britanniában, ő volt az elsők között, akik használták. Ez a technika lenyűgözte, továbbfejlesztette, és nagy sikereket ünnepelt vele. Főleg két kő közötti fák nyomtatására használta. Ötven lemezből álló sorozatát, amelyhez ezt a módszert alkalmazta, 1836-ban nagy sikerrel adta ki. A toll helyett ecsetet használt, és ezzel feltalálta sajátos litográfiáját, amelyet "litotintának" nevezett el. Winsor és Newton számos, a találmányairól szóló tanulmányt publikált. Duffield Harding tananyagai nemcsak az amatőrök, hanem a hivatásos festők körében is népszerűek voltak. A Winsor and Newton még ceruzákat is árult Duffield Harding neve alatt. A Winsor kézikönyvek világhírűvé váltak, és szemléletes részletességgel magyarázzák el, hogyan kell krétával vagy ceruzával rajzolni. Rajzmodelljei és azok használata a rajzoktató anyagok megtestesítőjévé váltak. Ráadásul briliáns üzletember volt.
Duffield Hardings a találmányok mestere és korának egyik legjobb tanára volt. Sikere abban rejlett, hogy mindig új területek felé fordult, és nyitott volt az új ötletekre. Örömmel adta át a tudását. Egyik erőssége az volt, hogy mindig a fejlesztéseken dolgozott. Bár újra és újra megpróbálta, hogy felvegyék a Királyi Akadémiára, és kiállított is, ez soha nem sikerült neki. Egyik különleges adottsága az volt, hogy felismerte, mikor van itt az ideje a "továbblépésnek". Ezért egy idő után felhagyott ezzel a törekvéssel, és ismét tagja lett az Akvarellfestők Társaságának. Ő a tipikus példája annak, hogy amikor az egyik ajtó bezárul, egy másik kinyílik.
James Duffield Harding korának egyik legismertebb brit tájképfestője volt. Igazi tehetsége azonban a litográfiában és a rajzolási kézikönyvek készítésében rejlett. Egy rajzolómester fiaként ezzel a tehetséggel született. Az ő sorsa azonban a tanítás és a feltalálás volt. A színes papír és az átlátszatlan festék használata korának számos festőjére hatással volt. Már 13 éves korában két rajzát kiállították a Royal Academy-n. Ez akkoriban nagyon nagy megtiszteltetésnek számított. Miután egy évig Charles Pye metszőnél tanult, úgy döntött, hogy az akvarellfestészet mellett marad. 18 évesen a Society of Arts ezüstérmet kapott munkájáért. Ezután az Akvarellfestők Társaságával állított ki.
Duffield Harding tehetsége a feltalálásban rejlett, még önmagában is. Mindig újra és újra feltalálta magát. Így aztán áttért az olajfestészetre, és ismét kiállított a Királyi Akadémián. Különösen meggyőző volt a tanításban. Duffield Harding korának egyik legnépszerűbb tanára volt. Duffield Harding saját tananyagot dolgozott ki diákjai számára. Festészeti kézikönyvei ma már keresett aukciós tárgyak. Amikor a litográfia népszerűvé vált Nagy-Britanniában, ő volt az elsők között, akik használták. Ez a technika lenyűgözte, továbbfejlesztette, és nagy sikereket ünnepelt vele. Főleg két kő közötti fák nyomtatására használta. Ötven lemezből álló sorozatát, amelyhez ezt a módszert alkalmazta, 1836-ban nagy sikerrel adta ki. A toll helyett ecsetet használt, és ezzel feltalálta sajátos litográfiáját, amelyet "litotintának" nevezett el. Winsor és Newton számos, a találmányairól szóló tanulmányt publikált. Duffield Harding tananyagai nemcsak az amatőrök, hanem a hivatásos festők körében is népszerűek voltak. A Winsor and Newton még ceruzákat is árult Duffield Harding neve alatt. A Winsor kézikönyvek világhírűvé váltak, és szemléletes részletességgel magyarázzák el, hogyan kell krétával vagy ceruzával rajzolni. Rajzmodelljei és azok használata a rajzoktató anyagok megtestesítőjévé váltak. Ráadásul briliáns üzletember volt.
Duffield Hardings a találmányok mestere és korának egyik legjobb tanára volt. Sikere abban rejlett, hogy mindig új területek felé fordult, és nyitott volt az új ötletekre. Örömmel adta át a tudását. Egyik erőssége az volt, hogy mindig a fejlesztéseken dolgozott. Bár újra és újra megpróbálta, hogy felvegyék a Királyi Akadémiára, és kiállított is, ez soha nem sikerült neki. Egyik különleges adottsága az volt, hogy felismerte, mikor van itt az ideje a "továbblépésnek". Ezért egy idő után felhagyott ezzel a törekvéssel, és ismét tagja lett az Akvarellfestők Társaságának. Ő a tipikus példája annak, hogy amikor az egyik ajtó bezárul, egy másik kinyílik.
Oldal 1 / 3