Annibale Carracci élete eleve elrendeltetettnek tűnt. Egy szabó fiaként neki is meg kellett tanulnia ezt a mesterséget. Unokatestvére változtatott ezen az úton, és megmutatta Annibale-nak a festészet világát. Raffaello és a Tintoretto nyomdokain haladva a fiatalok megtalálták az utat a művészet és a kultúra felé. Annibale testvérével együtt az Agostino három tehetséges művészt talált, akik alapvetően megváltoztatták az olasz művészeti fejlődést. Különösen Annibale mutatott nagy művészi készséget. Annibale Bolognában született, és tanulmányútjai során elmélyített műveltséggel rendelkezett. Ráadásul volt benne egyfajta könnyedség, ami miatt visszariadt a nagy mesterek utánzásától. Így Annibale olyan festményeket alkotott, amelyek nagy tiszteletnek örvendtek, és a művésznek országos hírnevet szereztek.
Az olasz művészettörténet legnépszerűbb festményei közé tartozik A babevő. Annibale Carracci ezzel a művével alkotta meg a művészet első zsánerfestményét. Egy mindennapi jelenet ábrázolása groteszk változások nélkül egészen addig nem volt gyakori. Az egyszerű emberek ábrázolása nem volt kívánatos a mecénások számára, és nem jelentett értéket a néző számára. Az ifjú Annibale szokatlan megújulási vágyat mutatott, és üdítően tiszteletlenül viselkedett az osztályokkal szemben. Carracci az olasz művészet történetében úttörőnek számít a zsánerképek bevezetésével.
Annibale nem csak provokátor volt. A művészek bátyjával és unokatestvérével együtt vallási megrendelések ábrázolásának szentelték magukat. Annibale hasonlóképpen a tájképfestészetnek szentelte magát. Nemes kompozíciók és kifejező színvilág jellemezte a műveket. Annibale utazásai során látta a MŰVÉSZET2 és Raffaello műveit, és ezeket a mennyezetterveket vette mintául. Carracci terveihez különösen a Sixtus-kápolna freskói szolgáltak alapul. 1595-ben a művészt Rómába hívták, és Farnese bíboros palotájának díszítésébe kezdett. A munka nyolc évig tartott. A legenda szerint a művész a befejezés után nagy válságba került. Bár a freskók a legnagyobb elismerést hozták számára, a díjazás elenyésző volt. Olyan kevés, hogy Annibale megbetegedett melankóliában, és soha nem gyógyult fel.
Annibale Carracci élete eleve elrendeltetettnek tűnt. Egy szabó fiaként neki is meg kellett tanulnia ezt a mesterséget. Unokatestvére változtatott ezen az úton, és megmutatta Annibale-nak a festészet világát. Raffaello és a Tintoretto nyomdokain haladva a fiatalok megtalálták az utat a művészet és a kultúra felé. Annibale testvérével együtt az Agostino három tehetséges művészt talált, akik alapvetően megváltoztatták az olasz művészeti fejlődést. Különösen Annibale mutatott nagy művészi készséget. Annibale Bolognában született, és tanulmányútjai során elmélyített műveltséggel rendelkezett. Ráadásul volt benne egyfajta könnyedség, ami miatt visszariadt a nagy mesterek utánzásától. Így Annibale olyan festményeket alkotott, amelyek nagy tiszteletnek örvendtek, és a művésznek országos hírnevet szereztek.
Az olasz művészettörténet legnépszerűbb festményei közé tartozik A babevő. Annibale Carracci ezzel a művével alkotta meg a művészet első zsánerfestményét. Egy mindennapi jelenet ábrázolása groteszk változások nélkül egészen addig nem volt gyakori. Az egyszerű emberek ábrázolása nem volt kívánatos a mecénások számára, és nem jelentett értéket a néző számára. Az ifjú Annibale szokatlan megújulási vágyat mutatott, és üdítően tiszteletlenül viselkedett az osztályokkal szemben. Carracci az olasz művészet történetében úttörőnek számít a zsánerképek bevezetésével.
Annibale nem csak provokátor volt. A művészek bátyjával és unokatestvérével együtt vallási megrendelések ábrázolásának szentelték magukat. Annibale hasonlóképpen a tájképfestészetnek szentelte magát. Nemes kompozíciók és kifejező színvilág jellemezte a műveket. Annibale utazásai során látta a MŰVÉSZET2 és Raffaello műveit, és ezeket a mennyezetterveket vette mintául. Carracci terveihez különösen a Sixtus-kápolna freskói szolgáltak alapul. 1595-ben a művészt Rómába hívták, és Farnese bíboros palotájának díszítésébe kezdett. A munka nyolc évig tartott. A legenda szerint a művész a befejezés után nagy válságba került. Bár a freskók a legnagyobb elismerést hozták számára, a díjazás elenyésző volt. Olyan kevés, hogy Annibale megbetegedett melankóliában, és soha nem gyógyult fel.
Oldal 1 / 6